Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

az ínség múltával megint csak ne történjék semmi... Az igazi megoldást az agrártermelés intenzívvé tétele, az agrárnépesség-felesleg lecsapolása (iparosítás) és körültekintő szociálpolitika jelentette volna; ám a tárgyalt események a feudalizmus idején történtek, míg az imént az agrárválságok, az ínséges évek leküzdésére említett megoldásokat részben még máig sem valósítottuk meg... Végül is Békés szerencsés helyzetben volt - szemben más megyékkel, szomszédos országokkal; jó földjei, tágas szántói-legelői révén az ínségperiódusok is csak épphogy megérintették. Közmunka és hitel illetve némi segély elég volt a zsellérek, dohánykertészek és más, komolyabb tartalékokkal nem rendelkezők minimális szükségleteinek fedezéséhez. Ezzel szemben pl. Galíciában a rossz termés, a nyomor nem kis szerepet játszott (a bécsi „oszd meg és uralkodj" - elvet követő politika mellett) az ottani lengyel nemesi felkelés elleni gyilkos parasztmozgalom kirobbanásában. A galíciai parasztlázadás a határos magyar megyékben is éreztette hatását, nagy riadalmat keltve a zempléni, sárosi nagyszámú nemesség soraiban, annál is inkább, mert - mint említettük - épp Felső-Magyarországot sújtotta leginkább az éhínség, s napirenden voltak a mozgolódások (nem véletlenül volt érvényben ott statárium). A nemesség aggodalmai (jól emlékeztek még az 183l-es kolerafelkelésre, melyben zömmel szlovák és ruszin parasztok vettek részt) nem kis szerepet kaptak abban, hogy 1848 tavaszán megtörtént a jobbágyfelszabadítás; ez azonban már messze vezetne.