Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

fenntartás nélküli - őszinte bizalmon alapuló - együttműködési készségét Széchenyivel. A megalakult békési társulat - a döntően más célra alakult aradi Malomcsatorna Társulatot most nem számítva - az első társulat volt a Körösök völgyében: 140 évvel ezelőtti megalakulását ünnepeltük. (A Tisza mentén az első társulat a felső-torontáli tiszai és marosi ármentesítő társulat volt (1840), s ezt követte a zempléni, illetve beregi társulat 1843-1844 folyamán, míg a hevesi társulat 1845. július 24-én, a tiszadobi pedig ezt követően létesült.) A Tisza, illetve mellékfolyói szabályozására alakult társulatok 1846. január 20-i pesti gyűlésén az egybegyűltek (Békést gr. Károlyi György, br. Wenckheim Béla és László képviselték) megalakították a Tisza-völgyi Társulatot, mint a folyószakaszonként alakult és még alapítandó társulatok központi orgánumát. A társulat központi választmányának elnökévé a békési főispánt, gr. Károlyi Györgyöt választották. Igazgató mérnökké Vásárhelyi Pált, majd hamari és tragikus halála után Kecskés Károlyt választották. 1846. június 30-án a Körös-szabályozási Társulat közgyűlési határozattal, ténylegesen is a Tisza-völgyi Társulat tagja, osztálya lett. A Tisza-völgyi Társulat osztályává vált Körösi Társulat elnöke egyébként, a Központi Választmány elnökévé választott Károlyi György helyett, br. Wenckheim Béla, jegyzője Tormássy János, ügyvédje Augusz János lett, míg a kilencfős végrehajtó választmányban elnökként gr. Almássy Alajos, tagként br. Wenckheim László és Viktor, gr. Almássy Kálmán, gr. Bolza József, Németh Antal, Csepcsányi Tamás, Tömcsányi József, Szombathelyi Antal és mint mérnök, Bodoki Károly kapott helye. A névsorból látható, hogy a társulati vezetés hasonlított a megyei, sőt országos helyzethez: a liberalizmus, a demokratizmus, a néppel való érdekegyesítés egyre több hangot kapott, de a vezetés, az irányító pozíciók még szilárdan az arisztokrácia és a középbirtokos nemesség kezében voltak, ami érthető, hiszen a forradalom érlelődése idején vagyunk, de még a rendi - feudális keretek közt. A Tisza-völgyi Társulat 1847. március 31-én tartotta 3. közgyűlését. Az ügyvezetés nevében a központi igazgató, Széchenyi közvetlen munkatársa, Kovács Lajos számolt be az ügyek állásáról. Jelentette, hogy Széchenyi nehezen bár, de összeszedte a kezdéshez szükséges kölcsönöket, illetve némi kormányzati segélyeket is szerzett, s így összesen 55 000 pfrt állt rendelkezésre. A vállalkozás további millióit már - figyelmeztetett Kovács - az érdekelteknek kell, „mégpedig hamarosan" összeszedniük, előzetesen. A beszámolóból az is kiderül, hogy 1846 második felében ténylegesen is megkezdődött a munka a Dob-Szederkény közti átvágással, s dolgoztak a Bodrogközben, Szegednél és Szentesnél, illetve Tiszafüreden is. Mint ismert, a társulat végül is Vásárhelyi tervkoncepciójával szemben (amely a 101 átmetszésre helyezte a súlyt és szűk töltéseket akart) a velencei Paleocapa javaslatait fogadta el, aki