Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
megszokott sokéves peres időhúzás lehetőségét azzal, hogy a fellebbezéseket gyorsított eljárással, ún. rövid szóbeli perrel lehetett eldönteni. Megyék közti vitás esetekben is a rövid úton ítélkező nádori bíróság volt hivatott - a fellebbezés kizárásával - dönteni. Az 1844:IX. tc. pedig a közmunkákat szabályozta, s előírta, hogy a vízszabályozási munkák (töltések, átmetszések) azok költségén történjenek, akik annak hasznát élvezik! A társulati gondolat a végső és legerőteljesebb lökést - melynek következtében a Tisza- és Körös-völgyben rövid idő alatt összefüggő és koordinált társulatok sora keletkezett - Széchenyi Istvántól kapta. Széchenyi 1845-ben kormányhivatalt vállalt, a Helytartótanács Közlekedési Bizottságának vezetője lett. Miközben a liberális ellenzék többsége a kormánybefolyást kiküszöbölni kívánó vállalkozásokba fogott, s állandó ellentétben Béccsel már a szabadságharc felé közeledett, Széchenyi, megtartva szellemi önállóságát és mérsékelten liberális programját, egy speciális szakterületen kísérletet tett a Tisza- és Körös-völgyi birtokosok olyan önigazgatáson alapuló megszervezésére, amely a kormányzat támogatását is a magáénak mondhatja. Széchenyiben Bécs továbbra is ellenzékit látott, s bizalmatlanságában csekély mértékben segítette csak törekvéseit, a másik, fő cél azonban tökéletesen sikerült: az Alföld érdekelt birtokosai jórészt egyesültek egy cél érdekében. Széchenyi rövid, mintegy kétéves hivatali működésének impozáns eredményei lettek: kidolgozásra került az a vasútépítési koncepció, amely később alapja lett a nagy vasútépítési hullámnak. Elsődleges célnak azonban Széchenyi ekkor egyértelműen a Tisza-szabályozást jelölte meg, s itt nem csupán gazdasági, hanem nemzeti szempontok is vezették: a Tisza és a Körösök, a Berettyóval együtt mintegy 2,5 millió holdat veszélyeztettek rendszeresen a magyarlakta Alföldön. A soknemzetiségű országban tehát Széchenyi elsőrendűnek tartotta azt, hogy a mocsarasodó, intenzív mezőgazdaságra alkalmatlan hatalmas területet álmai kert-Magyarországának virágzó központjává tegye. Ezt, munkatársaival együtt, összefüggő tervek alapján folyó, az összes érdekelt anyagi erejét egy közös cél érdekében összegző és komplex szemléleten nyugvó munkával remélte megvalósítani, szakítva a csak saját birtokban, vagy legfeljebb megyehatárban gondolkodó, a szomszéddal inkább perlekedő, mint együttműködő, a segítséget máshonnan váró, árvíz után fogadkozó, száraz években semmit sem tevő szemlélettel. Személyes hatása, párosulva immár a hivatali tekintéllyel is, eredményezte, hogy e szemléletváltásban a tiszai és Körös menti birtokosok százai is követték, amit bízvást nevezhetünk korszakfordító eredménynek. A szabályozást Széchenyi - Beszédes, Vásárhelyi és mások hatására is - összetett feladatként tudatosította egyesülő társaiban: nemcsak ármentesítést kívánt, hanem azt követően összefüggő és teljes öntözési láncot is az Alföldön. A mai szakemberek tudják, hogy e téren még - a kert-Magyarországhoz vezető úton - sokat kellene tenni Széchenyi nyomdokain.
