Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

tó, a hidak és hídcsatornák, míg a malmokat a tulajdonosok külön költségén építették fel. A közös költségeket a társulati tagok a malomkerekek száma szerint, de a malmok elhelyezkedése által is befolyásolt, remélt jövedelem szerint korrigált összegben fizették. Kiemelendő műszaki megoldásként említi Beszédes, hogy négy helyen is, ahol a Körös a dombokhoz közel folyt, távolabb alakították ki a főmedret, míg az eredeti mederbe terelték a csatornát; emellett néhány „mély tavat", azaz tározót is építettek, amelyek 70-80 évig részint megoldani hivatottak az iszaptalanítást is. - Ehhez mi annyit tegyünk hozzá: Beszédes méreteiben fő műve a Sárvíz szabályozása volt, de vízépítési elveinek legsikeresebb igazolása - Nagy György szavaival élve - a Fehér-Körös malomcsatornája, amely ma is létezik, a malmokkal, illetve malomhelyekkel egyetemben. 1842-ben a társulat tagjai új szerződést kötöttek. Ebben elhatározták, hogy a csatornát, emlékezve József nádor segítségeire a munka során, „Arad Vármegyei Nádor József csatornának" fogják nevezni. Ezután megújították az 1833-as alapszerződés hatályát, hozzátéve, hogy „ezen egyesület örök időre eloszolhatatlan". Leszögezték, hogy a közös költségeket nem fizető társulati tag malmát a társaság jogosult üzemeltetni addig, míg az illető összeget nem biztosítja. Elhatározták, hogy elnököt háromévente választanak s továbbra is a nem társulati tagok sorából. Az elnök kötelessége volt az évi két kötelező közgyűlés összehívása is májusban, illetve novemberben. Megemlítendő, hagy az aradi példa serkentőleg hatott a környéken. Bihar megye elhatározta, hogy a Sebes-Körös rendezésére társulat alapítását segíti elő, melyhez Békés megye támogatását is remélték, azaz a folyó teljes hosszában kívánták a társulati munkát egységes alapon megszervezni. A társulati szerződés alapelvei elkészültek, s azt Bihar felterjesztette Zichy királyi biztoshoz 1836. március 9-én. A tervezet Széchenyi gondolatával indul: „...minden nagy, minden szép leg inkább csak a tárgy által érdeklett résztvevőknek egyesülete által valósulhat meg leg rövidebb és leg egyenesebb úton...". Célként a folyószabályozást, a termőföldek szaporítását, a hajózás elősegítését fogalmazták meg. Napi 1000 munkással akartak dolgozni, egyesületi közgyűlés és főigazgató irányítása alatt. 72 határban mintegy 80 000 holdat szerettek volna mentesíteni. A költségeket a tagok a kiszárítandó földek arányában fizették volna, mégpedig Tessedik Sámuel (!) és az őt követő Huszár Mátyás felmérései alapján. A társulat végül is nem alakult meg, nem találkozunk vele a következő évek során. A terv mögött Varga János királyi biztossági főmérnök állt, aki meglehetősen sérelmezte, hogy Beszédest messze földről hozták ide csatornát építeni, ahol ő volt a vízügyi főmérnök, s a Sebes-Körösnél kívánta kárpótolni magát - ám csak a tervezet megfogalmazásáig és a szervezés kezdetéig jutott el. A csatornaépítéssel párhuzamosan a királyi biztosság égisze alatt, me-