Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

volt. 1835-1837 közt ínséges idők jártak, így nem okozott gondot a kellő munkáskéz biztosítása. Beszédes rendszeres évi beszámoló jelentéseiből tudjuk, hogy 1834-ben 100-700,1835-től már 500-1000 embert foglalkoztattak, s ezek zöme már fogadott munkás volt, akik nem csupán Arad, Békés, Bihar megyékből, hanem Hevesből, Csongrádból, Nógrádból és Erdélyből érkeztek. E zsellérállású szegénység életnívójára utal az, hogy a társulatot - Beszédes szavaival - majd szétszedték a munkáért, s előleget is adni kellett nekik, mert nemegyszer félig éhen halva érkeztek meg. A társulati tagok fizetési pontatlanságai sokszor gondot okoztak. Főként aratás, illetve betakarítás előtt, többen is fizetésképtelenek voltak: ilyenkor vagy a királyi biztos, vagy a nádor segített jelentős kölcsönökkel. 1835-ben már egy malom működött, 1837-ben már több is. Az átmetszések is jól vizsgáztak, áradáskor is alig történt egy-egy kisebb kiöntés. A nádor figyelemmel kísérte a munkát. 1837 elején pl. magához rendelte Beszédest, aki két órán keresztül ismertette a csatornamunkálatok állását, a műszaki és pénzügyi fejleményeket. József nádor nem volt érzéketlen önérdeke iránt sem: kérésére a társulat változtatott a terveken azért, hogy a főhercegi malom őrlési körzete nagyobb legyen. Ezt megkönnyítette, hogy a Reviczky család végül is nem csatlakozott a társulathoz, s így birtokukat a csatorna új vonalával elkerülték. A csatorna- és malomépítést részleteiben nem áll módunkban tovább követni. A munkálatok 1840-ben érdemben befejeződtek s némi igazítások s utolsó simítások után 1841. június 21-én, a társulat közgyűlésén az elnöklő Faschó József be is jelentette a feladat teljesítését, s egyben beadta a végső elszámolást is. A közgyűlés köszönőleveleket írt a nádornak, Zichy királyi biztosnak a sok segítségért. A nádort megkérték, hogy elnökük, Faschó elévülhetetlen érdemeit alkalomadtán a királynál is említse meg. A munkában részt vevő fiatal mérnököket (Leher Lajos, Horváth József, Haki Dániel) bőkezűen megjutalmazták (600-600 pfrt-ot kaptak fejenként akkor, amikor az országban az egy jobbágytelek után nyerhető földesúri évi haszon mintegy 3050 pfrt volt!). Beszédes érdemeit kiemelten foglalták jegyzőkönyvbe, majd felkérték, hogy tartsa meg - életfogytiglan - az igazgató mérnöki állást, amelynek fejében évi 400 frt-ot ajánlottak fel, s cserébe évi egy alkalommal kértek helyszíni alapos szemlét, addig, amíg Beszédes képes ezt teljesíteni; a további években az összeget mintegy nyugdíjként kívánták folyósítani. Beszédes eleget tett a felkérésnek, a társulat helyben lakó és főfoglalkozású mérnöke pedig tanítványa, Leher Lajos lett. Beszédesnél külön is kiemelte a közgyűlés azt, hogy az utolsó két évben, Halász Gáspár kilépése után, a kivitelezést is irányította. Beszédes malomkerekenként 100 frt-ot, azaz 69 malomkerék után összesen 6900 frt-ot kapott a végelszámoláskor. 1844 után, az adminisztrátori rendszer idején, amikor a kormányzati offenzíva sikere érdekében emelték