Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

József nádor: ők együttesen minden munka közben adódó személyi-anyagi nehézségen átsegítették a vállalkozást. Az 1833. szeptember 2-i újabb társulati közgyűlés végérvényesen megalakultnak nyilvánította a társaságot, mivel az alakuló gyűlésen részt nem vett érdekeltek is - időközben - aláírták a szerződést. Voltak természetesen, akik akadékoskodtak: Aczél Antal pl. kijelentette, hogy csak akkor akar fizetni, amikor az ő földjén is elkezdődnek a munkálatok... Bizalmatlan és önös hozzáállása éppenséggel nem mutatja a társulati eszme lényegének felfogását. Faschó elnök nyomatékosan ösztökélte a jelenlévőket a kvóta szerinti előleges fizetésre, hiszen nem volt elvárható, hogy a munkakezdéssel kapcsolatos összes kiadást 1-2 birtokos állja. A határozat aztán háromfős bizottságot rendelt ki, melynek feladata a kezdéshez szükséges szükségletek és költségek kimunkálása lett. E bizottságnak Beszédes is tagja volt, s így már szept. 4-re készen álltak a kívánt számítások, melyeket a társulat elfogadott. Beszédes 1833 őszére 28 000 frt-ot, majd 1834-ben 40 000 frt-ot igényelt, ami részvényesenként 1100-6700 frt befizetést tett szükségessé. Az előre fizetni nem hajlandók terhére a társaság kölcsönt vett fel. A munka tényleges beindítását 1833. szeptember 30-ában határozták el. Beszédes műszaki terveit is elfogadták. Eszerint 1833 őszén a munka a szerszámok beszerzésével, a butyini vízosztó épületével és a berzai, algyesti átmetszésekkel indult el. 1834-ben összesen 48 000 napszámot terveztek igénybe venni, a megye által rögzített 20 krajcáros napszámbér mellett. A munkálatok 1833 őszén terv szerint ténylegesen elkezdődtek - a haszonelvűségen alapuló társulati eszme erejének bizonyítékaként. A napi kivitelezési munkákat Halász Gáspár mérnök irányította, aki Beszédes mellett sokéves tapasztalatokat szerzett a Kapós melletti munkák során. Rögvest kezdetben a csatornaépítésnek jelentős nehézségekkel kellett megküzdenie. így 1834. januárban erős áradás volt, amely Repszegnél elöntötte a határt és a falut is. Az ottani birtokos - aki nyolc napig volt az árvíz foglya kastélyában -, és a község népe egyaránt a Fehér-Körös felső szakaszán kezdett csatornamunkákban látta az okot. A falu kártérítést követelt és adóelengedést, ellenkező esetben a jobbágyok jelezték elvándorlási szándékukat. Végül is Arad megye csendesítette le őket, 4000 gyors napszám kiutalásával és a repszegi védőgátak erősítésével. 1834 nyarán az új töltések már készen is álltak, s legerősebbek voltak az egész megyében. Az árvízért egyébként aligha volt a csatornaépítés okolható; a folyamatban lévő s még be nem fejezett átvágások legfeljebb némileg növelték az árszintet. A földmunkákat 1834-től már akkordban, teljesítménybérben végezték a munkások. Egy „kubik öl", azaz egy köböl, mintegy 3,6 m

3 föld kitermeléséért a társulat 1 vfrt-ot fizetett. A munkásokat részint Arad megye rendelte ki közmunkára (napibérüket a társulat fizette), másik részük fogadott munkás