Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

Vízitársulatok a Körösök mentén a reformkorban A szabályozások előtt a Körösök, kilépve a hegyek közül, a sík vidéken már szertelenül kígyózó folyással és rendkívül kis eséssel (kilométerenként csak 15 mm!) haladtak egyesülésük, majd a Tisza felé. Áradáskor a Hármas-Körös vízszintje hat méterrel is megnövekedett. Az áradás két hetet, a vizek visszavonulása az árterekről négy hetet vett igénybe; így, ha nyáron is volt áradás, hatalmas területek voltak teljes éven át víz alatt. A folyókból számtalan helyen törtek ki kiágazások, erek, melyek teljes rendszertelenségben kötötték össze folyóinkat; a folyók áradásai egyesültek, sőt nemcsak a Körösök kiöntései, hanem a Marosé is táplálták egymást a vidék szerencsétlenségére. A mocsarasodás állandó folyamat volt, s egyedül a Berettyó-Sárrét 80 000 kat. holdat foglalt el. Rendszeresek voltak a pusztító árvizek: 1816-ban a KörösBerettyó völgy nagy része, 1830-ban lényegében egésze — 80 500' ha! - víz alá került. A posványos vidéken legyek, bögölyök és szúnyogok milliói riogatták az utazót; sokan csak éjjel mertek vidékünkön útra kelni. Érthető, hogy a völgy lakosai már az avarok idején védőműveket emeltek a vizek ellen. A küzdelem századokon át folyamatos volt. A XVIII. sz.-ban is sok csatorna, árok, töltés épült - ám rendszertelenül, csak helyi igények alapján és helyi erőkkel, jó-rossz, inkább rossz kivitelben s korántsem időtálló módon. Az érintett megyék érzékelték az összefogás fontosságát, s így pl. 1795-ben megállapodtak a Berettyó medrének tisztításában, ám különösebb eredmény nélkül. Az egymást követő királyi biztosságok munkája is az egységes szervezést, koordinációt szolgálta, ám a megyéket továbbra sem lehetett rászorítani a közös érdekből következő tényleges összefogásra. Az egyébként is lassan, körülményesen ügyintéző feudális vármegyék így egymásra mutogattak, a másikra vártak vagy éppen a másik által végzett munkákban látták - okkal, ok nélkül - a bajok alapját. így 1832-ben csatornát ástak a Berettyó-Sárréten át, de a nagy munka a levegőben lógott, mivel az alsó, hevesi részeken a csatlakozó munkákat nem kezdték el. Ugyanakkor a FeketeKörösnél folyó munkákban Bihart Békés akadályozta. Egy-egy nagy árvíz után egyik-másik megye a jobbágyi ingyen közmunkanapok ezreit felhasználva építtetett töltéseket, ám az ár után, szárazabb években megfeledkeztek az elemi karbantartási munkákról s így a következő ár elseperte a korábbi létesítményeket, így történt ez Arad megyében 1831-ben, amikor is a hatalmas