Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
A szokás és az ezen alapuló - az imént vázolt - bírói gyakorlat azonban csak tendenciaszerűen érvényesült Csabán is. A valóságban igen bonyolult esetek is adódtak, melyek egyedi elbírálást igényeltek, másrészt az ítélkezés nem egyszer - a végrendelkezési eseteken túl is - eltért a sablontól, ha az éppen ítélők ösztönös jogérzéke vagy netán érdeke úgy kívánta. A befolyásolásnak is bizonyára megvoltak a lehetőségei. így megesett, hogy a gazda négy lányát kirekesztette az örökségből, s a fogadott fia javára végrendelkezett, amit a bírák elfogadtak, sőt támogattak, mivel a fiú rendesen viselte a terheket. 57 A lányok - említettük - nem örököltek arányosan, de volt kivétel is: ha a lány nem ment férjhez, akkor a fiúkkal azonos mértékben is részeltethették. A fiúk között is tettek, időnként érdekes alapon különbséget: 7/8 teleknyi örökséget két fiú közt 2/8-5/8 arányban osztott meg az elöljáróság s fellebbezés után az úriszék is, mivel a 2/8-ot kapott fiú lakatos volt, s így őt - úgymond - mestersége folytatásában csak gátolta volna a több föld... 58 Volt nem is egy eset, amikor a tanács, az úriszék és a megyei törvényszék ellentétesen foglalt állást. Egy apa pl. - megsértve a szokás szerinti fiújogot - eladta földjét idegennek; a fiúk perelték az apát - az úriszék az apai jog (az eladás jogossága) mellett, a megyei törvényszék viszont a vér szerinti örökösök javára döntött. 59 Olyan döntést is ismerünk, melynél a fiú örökös mellett azonos arányban részesedett az elhalt férfi két férfitestvére, azaz a vér szerinti örökös két nagybátyja is. 60 Úgy tűnik, az özvegyasszonyokat időnként több illette az örökségből, mint amit általános szabályként említettünk. Előfordult, hogy az özvegy eladta a házat és a telket, s így három fia „zsellérségbe" jutott: mindez az elöljáróság tudtával történt... 61 Ugyanez megesett 1804-ben is, ám ekkor a megyei törvényszékig jutván a per, az az árvák javára döntött. 62 1833-ban pedig az anya és öt gyereke között folyt per s a megyei törvényszék végső döntése szerint a földet eladták s az árát hatfelé osztva, az anya is azonos arányban részesedett (a per kezdetén egyébként a teljes örökséget akarta mint „a férje nevét viselő" özvegy). 63 Említettük, hogy az úrbéres telkek forgalma is szinte korlátlan volt a 18. században. 1794-ben az uradalom elrendelte, hogy a továbbiakban a telekmegosztás tilos, mivel - úgymond - a telkesek száma nem lehet nagyobb, mint amennyi az úrbéri tabellába bekerült az urbárium idején. A telekaprózó57 Peres levél 1803. - BML Bcs. ir. - a/8-16. 58 Úriszék 1807. jan. 28. - uo. a/9. 59 BML Törvényszék, polgári perek, 1811. márc. 9/12. p. 60 Bírói ir. 1830. - BML Bcs. ir. - a/17. hl Úriszék 1806. - uo. - a/9-228. 62 Úriszék 1804. ápr. 14. - uo. - a/8-237. 63 Úriszék 1833. - uo. - a/20.
