Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

Zemplén. Az országos adatok az 1000 lakosra jutó juhállomány erős és egyenletes szaporodását jelzik 1850-1869 között, ezzel szemben megyénkben az adózók állománya vonatkozásában rögzített 1828-1838 közti enyhe - és a 40es években feltehetően folytatódó - növekedés is előbb erős csökkenésbe csapott át, hogy aztán 1857 után robbanásszerű növekedéssel megyénk az átlagérték közelébe jusson. Ezzel együtt a régióban elfoglalt pozíciója romlott, mivel Abaúj, Borsod, Gömör és főként Szabolcs meglehetően dinamikusan lépett előre. Megyénknek 1850-ben még a 2., 1857-ben és 1869-ben már csak a 7., ill. 5. pozíció jutott a régió 9 megyéje között (37. táblázat). Az adózók jövedelmi arányai Visszatérve a feudalizmus „adófizetőihez", nézzük meg végezetül különböző jövedelemforrásaik arányát összjövedelmükön belül. A dicalis összeírások minden bizonnyal erősen torzítanak, mivel az összeíró megyei (nemesi) tisztviselők törekvése - mint említettem - az állami adó csökkentése s ezért a valóságnál kedvezőtlenebb kép ábrázolása az adózók bevételéről. Mégis, a számok egybevetése az arányokat jól - és bizonyára hitelesen - érzékelteti. Zemplénben 4 pfrt évi jövedelemben határozták meg l-l adóegység, dica értékét. Több mint 60 jövedelemforrás utáni éves jövedelmet vettek számba adózónként az összeírásokban. Az egyes jövedelemforrások (személyek, állatállomány, a földek, szőlők, malom, kocsma, iparűzés, kereskedés, fuvarozás, haszonvételek sora) utáni átlagjövedelmeken alapuló, időnként megismételt intézkedés is sokat mond arról, hogy a kortársak mennyire taksáltak l-l jövedelemforrást. 1812-ben pl. 1 dicát ért: 1 jobbágy, 4 szolga, 4 ökör, 2 tehén, 16 borjú, 4 ló, 8 csikó, 8 juh és sertés, 4 hold I. osztályú szántó vagy rét, 4 kapás (4x75 négyszögöl!) I. osztályú szőlő, 1 vízimalom, 8 ökör - ló - tehén utáni legeltetés, fuvarozási lehetőség minden 2 barom után - és forgalmas helyen (csekély forgalmú helyen már 16 barom után járt csak 1 dica). Egy I. osztályú kézműves (folyamatosan dolgozó rézműves, szappanos, mézeskalácsos, szűcs, szabó, legénnyel) 4 dicát, egy II. osztályú (folyamatosan dolgozó egyéb mesterségbeli, legénnyel) 2 dicát, egy III. osztályú (egyedül dolgozó mester vagy mester özvegye, legénnyel) 1 dicát „ért". A legtöbbet a kereskedők, boltosok „érték": egy I. osztályú kereskedő (nagy tételekben, állandóan és terményekkel kereskedő) 12 dicát, egy II. osztályú (terményekkel kis tételben kereskedő) 8 dicát, egy III. osztályú (csak időnként kereskedő) 2 dicát. 1837-ben IV kereskedő osztályt is számítottak a csak hallal, bőrrel és egyebekkel, apróságokkal kereskedők számára. Egy I. osztályú kalmár vagy boltos (népes városban legénnyel dolgozók, posztóval, ruhával kereskedő, illetve patikus) már egyenesen 32 dicát „ért"; - egy II. osztályú (kisebb városban ruhával, fűszerrel kereskedő, legényt tartó) 12-t, egy III. osztályú (az előbbi