Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
jellemzőkkel, de legény nélkül) 4 dicát, egy IV osztályú (apró boltban pipát, zsinórokat, dohányt stb. áruló szatócs) 2 dicát „ért". 162 1812 és 1838 (későbbi, egész Zemplént felölelő dicalis összeírás nem maradt fenn) között az értékelés több ponton megváltozott, jelezve egyes jövedelemszerzési módoknak a korabeli gazdasági valóság által meghatározott le- vagy felértékelődését. 1828-ban általában, felértékelik az állatokat (4 ökör helyett pl. 2 tett egy dicát), közben azonban a felföldi (gyengébb minőségű) marhaállományt leértékelik; emelkedett a szántók jövedelmezősége (I. osztályú szántóból 4 helyett már 2 adott ki egy dicát). Jelentősen többre taksálták 1838-ban a kézműipar (egy I. o. kézműves 4 helyett már 15 dicát „ért", de egy III. osztályú is 1 helyett 4-et) és a kereskedelem jövedelmezőségét, a boltosok jövedelmét kevesebbre tartották (1838-ban egy I. osztályú kereskedő 12 helyett már 15 dicát 163 , egy I. osztályú boltos viszont 32 helyett csak 25 dicát jelentett). Felment a közös paraszti haszonvételek körében a legeltetés jövedelmezősége. A szőlők jövedelmezőségét először 1828-ban felértékelték, majd 1838-ban visszavették az 1812-es szintre. Csökkentnek látták a malmok, méhkasok utáni, és a napszámos munkából származható jövedelmet. 1812-1838 közt a nagyobb jövedelemtípusokból származó éves bevétel korabeli becsértékét és egymáshoz való viszonyát mutatja 38. táblázatunk. Az adózók összes jövedelme 1812-1828 közt - részben talán már a dekonjunktúra is fokozta a feudalizmus válságát - meredeken esett, majd 1838ig mérsékeltebben, de tovább csökkent. Eszerint Zemplénben nem mutatkozott volna a '30-as évek 2. felében országosan kibontakozó fellendülés!? Kiemelendő, hogy nem a szántók-rétek, szőlők, gyümölcsösök, kertek, házak és malmok (fundus) adta jövedelmet tartották elsődlegesnek, nem is az állattartást (ahol évi jövedelemként az állatok értékének tizedét számították), hanem az ún. közös haszonvételeket (legeltetés a közlegelőn, fuvarozás lehetőségei a vonóállatok száma szerint, napszámosmunkák eshetősége - lélekszám szerint -, 16S kereskedelmi faizás, tűzifaizás értéke). Ez utóbbi források 162 Zlt.-IV-1005/d-90.,uo. Kgy. 1837/2167. 161 Az I. osztályú kereskedő évi tiszta jövedelme 60, 1 IV osztályúé 10 pfrt, az I. osztályú boltosé 100, a IV osztályúé 15; az I. osztályú kézművesé 60, a IV osztályúé 6 pfrt volt az összeírási utasítás szerint. [M A napszámosmunkák jövedelmezősége, ill. a munkaalkalmak kínálata alapján a megye területét 6 osztályba sorolták: 1. A hegyaljai promontorális községek és városok Zsadányig. 2. Hasonlók Zsadány fölött. 3. Promontorális, de nem hegyaljai városok, községek (Szerencs vidéke). 4. Újhelyi, bodrogközi járás, nagymihályi kerület; e helyekről sokan jártak a Hegyaljára dolgozni. 5. A megye felső részén lévő városok és a vashámorok környéke. 6. A többi felső-zempléni községek.
