Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
se mögött részint a nagy természetes szaporulatot és a feudális korban sokszor jelentkező alulregisztráltságot is észre kell vennünk.) A zsidók foglalkozási megoszlása 1837-ben, a rendelkezésünkre álló 6 kerületi összeírás szerint a következő volt (27. táblázat). 27. táblázat A zsidó családfők foglalkozási megoszlása Zemplén megye 6 kerületében 184?* Kerület MercaQuaesHázaló Iparos Árendás Szegény Összesen tor m tor 122 kereskedő Tokaji 2 35 33 66 185 117 438 Újhelyi 3 45 38 72 163 141 462 Szerencsi 7 5 1 5 82 18 118 Dobrai 1 2 6 4S 24 81 Sztropkói 7 9 15 18 56 16 121 Zsalabinai 1 1 6 60 53 121 Összesen 19 96 90 173 594 369 1341 1,42% 7,16% 6,71% 12,90% 44,30% 27,52% 100% A „szegények" rovata a ténylegesen szegény sorsúakat, illetve azokat jelöli, akiknél nem írtak be a név szerinti összeírásba jövedelmet. E foglalkozás szerint kétséges rovat gyengíti a nyerhető összképet, bár annyi elmondható, hogy Sátoraljaújhelyen és a mezővárosokból álló tokaji kerületben összpontosult a szegények zöme, ami arra utal, hogy a városokban keresték és az összeírás hiányosan kitöltött „megjegyzések" rovata szerint - találták meg megélhetésüket mint kocsmaszolgák, küldöncök, ügynökök stb. 123 Az árendások erős többsége regálebérlő volt, azaz kocsmáros, mészáros, boltos, de volt köztük nemesi törpe-, közép-, sőt nagybirtok, illetve ezek egy-egy részének bérlője is. A kisbirtokos nemesség inkább csak a regálékat adta bérbe, komplex uradalmak bérlete elsősorban a nagybirtoknál fordult elő. Az utóbbiak jelentették a feudalizmuson belül már jelentkező tőkés bérletek első példáit. Az iparosok között sok volt a szabó (Sátoraljaújhelyen többször is kérték önálló céh alakítását, de eredménytelenül). 124 120 Zlt. Kgy. 1837/1164. 121 Kalmár: véleményem szerint vegyescikk-kereskedő, boltos. 122 Kereskedő: véleményem szerint terménykereskedő, felvásárló. 123 A tanítókat (4 fő) mind a szegények között írták össze... 124 1823-ban és 1839-ben. A Helytartótanács itt sem engedélyezte a külön zsidó céheket, viszont kötelezte a céheket a zsidó iparosok befogadására; ennek országszerte ellenszegültek a városok, és erre utal a sátoraljaújhelyi zsidó szabók megismételt kérése is (vö. Eperjessy, 1967. 130.).
