Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
rasztnak (telkesnek) számítják, igaz, nem veszik figyelembe a bértelkeseket, ami azonban nem ellensúlyozza az említett „növekedést". 1828-ban az adóösszeírás szerint Zemplénben a paraszt-zsellér arány: 55-45%, s ugyanezt az arányt mutatja Fényes Elek 1847-es adata is: Országosan azonban 1828-ban is, 1847-ben is és a két pont közti fejlődést illetően is erőteljesen eltérő a kép Zempléntől! Ha elfogadjuk Fényes - szerintem erősen vitatható - adatait, úgy országosan 1828-1847 közt döbbenetes mértékű volt a zselléresedés: 49-51%ról 40-60-ra módosult az arány! Ha ez igaz, Zemplén szigetként emelkedett ki a zselléresedő megyék közül (25. táblázat). 25. táblázat Zemplén és a környező megyék gazda-zsellér aránya 1828-1847 (%) Gazdák Zsellérek 1828 1847 1828 1847 Zemplén 55 55 45 45 Abaúj 43 32 57 68 Bereg 71 21 (!) 29 79 (!) Sáros 59 48 41 52 Szepes 51 45 49 55 Gömör 53 47 39 61 Máramaros 42 25 58 75 Szatmár 52 34 48 66 Ung 57 30 43 70 Ugocsa 39 9(0 61 91 (!) Magyarország összesen 49 40 51 60 A környék összes megyéje - Fényes Elek szerint - erősen zselléresedett tehát, míg Zemplén mozdulatlanul őrizte telkes paraszti többségét... Az átlagnál jóval gyengébb zselléresedésben, illetve telkes túlsúlyban Zemplén mellett csak Árvát, Krassót, Komáromot említhetjük. 1847-re viszont az átlagnál erősebben (60% felett) volt zselléres 22 megye! 108 Ami az agrártermelésben együttesen részt vevők arányát illeti, ez két enyhe hullám-hegyet kivéve (1804,1847) stagnálást, merev, változatlan struktúrát mutat Zemplénben. Tegyük rögtön hozzá: a népösszeírások (miként az adóösszeírások is) a feudalizmus bevett kategóriái szerint osztályoznak, s éppen azokat a rétegeket hagyják figyelmen kívül, amelyek a válságban levő céhes ipar és az ugyancsak stagnáló, sőt visszaeső mezőgazdasági termelésen túlmutató tevékenységet űznek (kontárok egy része, manufaktúrákban dolgozók, zsidó terménykereskedők, szatócsok stb.). Azaz, a társadalom ZempMH Benda, 1973. 146.; Faragó, 1977. 117.
