Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

Ispán 25 40-80 Erdész 10 Sómérő 3 Fiskális 17 150-400' Provisor (tiszttartó) 72 100-300 Számtiszt 16 100-180 Inspektor 19 80-200 Sáfár 5 Adószedő 7 Gazdatiszt 7 Prefektus 5 200-900' Levéltáros 1 Megyei tisztviselő 2 (?) Kamarai sótiszt 8 300 Harmincados 7 Postamester 4 Orvos 5 (!?) Kancellista 3 100 Jegyző 16 Tanító, iskolamester 24 (!?) 40-50 Professzor (Sárospatakon) 13 200-340 Nyugdíjas 4(?) Összesen 273 fő A kérdőjelek erős fenntartásainkat jelzik. Nem valószínű, hogy csak öt orvos élt volna a megyében, tanító pedig biztosan jóval több volt. Az uradalmak szolgálatában álló gazdatisztek, értelmiségi alkalmazottak száma is több lehetett, még akkor is, ha tudjuk, hogy a birtokos (bármilyen kis birtokkal rendelkező) nemes gazdatiszteket nem a honoráciorok közt vették 1800-ban számba. A hiányos adatokból is leszűrhető: a nagyobb uradalmak hasonló munkakör betöltéséért többet fizettek, s viszonylag a legzsírosabb állásokat a Kamara kínálta (nem véletlen, hogy a kormánypárt helyi szekértolói - Zemplénben is - nagy számban kerültek ki a kamarai tisztek sorából). A tanítók viszont már a XIX. sz. elején is a legrosszabbul dotált értelmiségiek voltak. A szabadságharc után s mindenekelőtt az 1860-as években gyorsan nőtt az értelmiségiek száma, de aligha annyira, mint az 1847-es, illetve 1857-es összeírások adataihoz kapcsolódva láttuk. Az 1869-es összeírás differenciáltságában, pontosságában messze az előzők előtt járt, melyekben az értelmiség M7 Évi 400 pfrt-ot keresett Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László Monokon mint az Andrássyak ügyvédje. m 900-at a kamarai prefektus keresett Sárospatakon.