Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
mint akár 1804-ben, akár 1846—1847-ben. 7S Ezzel együtt az egy házra jutó lélekszám 1840-ben volt a legkedvezőbb (7,75 fő; 1804: 8,20, 1846: 8,59). A pontos lakáshelyzet felvázolásához ismernünk kellene a házak mellett a lakások számát is. Erre sajnos csak 1869-ből van adatunk, de úgy vélem, ez is alkalmas a visszamenőleges következtetésre. Zemplénben 1869-ben 42 074 magánépületben 55 112 lakás volt. (Akkor természetesen már a teljes népesség birtokában lévő összes épületet és lakást vették számba!) Az 55 112 lakáshoz 68 219 szoba és 24 l6l konyha tartozott. Ez azt jelenti, hogy a megyében 0,95 lakás jutott 1 családra, azaz korántsem minden család élt önálló lakásban. Még többet mond az, hogy egy lakószobára 4,29 fő jutott (szemben az országos átlaggal, az ugyancsak magas 3,81 fővel), egy konyhára pedig egyenesen 12,1 fő, azaz 2,4 család... Kiemelendő, hogy e számokban a palotákban lakó arisztokrácia, a jómódú középnemesség, polgárság és parasztság is benne foglaltatik! Az agrártermelők zömét jelentő volt töredéktelkes jobbágyok és zsellérek esetében általános lehetett az, hogy egy-egy egyszobás, alkalmasint konyha nélküli „lakásban" 2 család, több mint 10 fő is szorongott... Nyilvánvaló, hogy a népesség e részének lakásviszonyai 20-30 vagy 50 évvel korábban sem lehettek jobbak. Sőt: 1869-re javult az egy házra jutó családok számának aránya Zemplénben, elérve az országos átlagot (1,38— 1,37), 76 miközben a családok lélekszáma is 5,5 főre csökkent, ha az országos átlagot (4,67) még nem is érte el. 77 Az egy házra jutó lélekszám 1869-re 6,96 főre - tehát erőteljesen - csökkent. A csökkenés akkor is tekintélyes, ha beszámítjuk, hogy 1869-ben a nemességet is számba vették (18. táblázat). 18. táblázat Az egy házra eső népesség Zemplénben 1804 1840 1846 1869™ Zemplén 8,20 7,75 8,59 6,96 Országos átlag 6,88 6,89 6,39 75 A megyén belül, kerületenként jelentős különbségek voltak e téren is. Az egy házra jutó családszámban 1804-ben az újhelyi (1,87), gálszécsi (1,83) és nagymihályi kerület (1,81) vezetett; 1840-ben a sorrend így alakult: dobrai (1,68), újhelyi (1,59), nagymihályi kerület (1,56), 1846ban ismét az újhelyi kerület lépett előre (1,80), majd a tarkányi (a Bodrogközben) következett (1,76), a nagymihályi pedig ekkor - mint harmadik - 1,55-ös arányszámot mutatott. A legkevesebb család egy házra a legmostohább sorsú területen (Zsalobina, Papina, Sztakcsiny, Göröginye) jutott, ahol egy-egy családra szinte egy-egy ház is esett (1,08-1,20). A nagyobb mezővárosokkal rendelkező sűrűbben lakott részeken nagyobb épületekben több és jobb lakás volt, a felső részeken viszont majd minden családra jutott ház, amely azonban inkább csak putri tehetett. 76 Pápai, 1963. 196. szerint 1,37, számításaim szerint 1,39. 77 Népszámlálás. 1870. 562. alapján számítva. 7K Pápai, 1963, 196., ill. Zlt. Kgy. 1842/85., Loc. 383/223. és Kgy. 1847/1615. alapján számítva.
