Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
Az évi átlagos népességnövekedési ütem szerint felállítható megyei rangsorban 1787- 1869 közt Zemplén 49-ből a 27. (1787-1828 közt még 25., 18271869 közt már csak a 56.(0 - azaz kezdetben még a „középmezőnyben" volt, de a második periódusban már az utolsó harmadba csúszott le). H Nem sok híja volt annak, hogy ne csak az 1830-as, illetve 1850-es években, hanem a teljes 1828-1869-es periódust illetően a fogyó népességű megyék sorába kerüljön. Az utóbbiak mind felföldi megyék voltak (Abaúj, Árva, Gömör, Hont, Sáros, Szepes, Torna, Trencsén), s közülük Abaúj és Sáros Zemplén tőszomszédja volt. 15 Országos összevetésben, a törvényhatóságok közti népességi rangsorban Zemplén 1787-1828 között a nyolcadik volt, s 1869-es 12. pozíciója jól jelzi a kibontakozó negatív tendenciát. 1787-1828 között (amikor Zemplén még az átlaghoz közeli népességnövekedést produkál) az átlagot jóval meghaladóan gyarapodó népességű volt a dél-alföldi megyék (Békés, Csanád, Csongrád, Torontál: e régióban még tartott a XVIII. században kezdődött, de még be nem fejeződött újratelepülés) mellett Pest, Szabolcs és Ung. Az átlagnál sokkal gyengébben népesedett Krassó, Nyitra, Somogy, Szepes, Turóc, Vas, Veszprém és Zala. Érdekes, hogy e gyengén népesedő megyék közt ekkor még dunántúli megyék is szerepelnek, Krassó mellett. 1828-1869 között a korábban is erőteljesen népesedő - és 1828-1869 közt 50%c felett szaporulatot mutató - Békés, Csanád és Csongrád mellé újabb dél-alföldi megye lép (Arad), de Torontál már nem szerepel köztük; e kategóriában tűnik fel, viszont Bereg, Bihar mellett az előző periódusban meg igen gyéren népesedő Somogy. Érdekesség, hogy a gazdaságilag gyenge adottságú Máramaros és Ugocsa 1828 után a gyorsan népesedő megyék közé lép. Pest megye 1787-1869 közt végig erőteljesen népesedett - hasonlóan a már említett Békéshez, Csanádhoz és Csongrádhoz. Szabolcs viszont 1821 után elveszti kedvező pozícióját. 1787-1869 közt végig jóval az átlag alatt gyarapodott (illetve 1828 után fogyott) népességében Szepes; 1828 után aztán a csökkenő népességű megyék közt már csak az előbb említett felföldi megyéket látjuk, a stagnáló, illetve alig fejlődő megyék sorában ugyancsak zömmel felvidéki vagy a Felvidékkel szorosan érintkező megyék találhatók: Zemplén mellett Liptó, Turóc, Nyitra, Pozsony, Borsod, Nógrád. A stagnáló törvényhatóságok közt egyedül a Jász-Kun kerület nem kapcsolható a Felföldhöz. A Felvidék népesedési válsága tehát egyértelműen 1828 után bontakozott ki. 16 14 B. Lukács Ágnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. (Történeti statisztikai füzetek 1.) Bp. 1979. 15. 15 Az 1787-1869 közt legerőteljesebben népesedő megyék Békés, Csanád és Csongrád voltak (13,7 ezrelék); ezeket követte Torontál (11,9 ezrelék) és Bács, Mosón (11,2 ezrelék). 16 Dányi-Dávid, I960.; B. Lukács, 1979.
