Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

dent megtett az alsótábla kezdeményezési jogának félrevetésével egyes ellenzéki megyék utasításainak alattomos megváltoztatásával (emlékezzünk Kölcsey lemondására), majd a feszült, izgatott légkörben elhangzó beszédeket politikai, főbenjáró perek követték. Az egész szólásszabadsági jogvédelmi harc tehát az örökváltsághoz kapcsolódott. Bécs elvtelenségére, csupán presztízsalapú politikájára jellemző, hogy 1840-ben a kibékülés jegyében pillanatok alatt elfogadta az örökváltságot s annak lehetősége a jobbágyok és földesurak megegyezése alapján biztosítva lett. Deák így értékelte a törvényt: „...szelíd szavának hatalmas erejével lerontja azon elválasztó falat, melyet a nép és a szabadság között káros előítéletek alapján emelt egykor a hajdankornak hibás felfogása. Hatása lassú lesz talán, de biztosabb, s következései nagyok és bizonyosak. A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon... Csak két erő köti biztosan a népet honhoz és törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon." Az előző országgyűlésen is hosszú és ingerült vitákat eredményező vallási kérdés 1840 januárjában került terítékre. A vitatás a már említett nagyváradi püspöki körlevéllel indult, melyben Lajcsák püspök a vegyes házasságok megáldását tiltotta meg a római katolikus papoknak, amennyiben a protestáns fél reverzálist nem adott. Az alsótáblán számos kemény beszéd hangzott el a vallásszabadságot és azt szavatoló törvényt (1790:XXVI. tc.) sértő pásztorlevelek ellen. (A váradi püspök körlevelét időközben a rozsnyói püspök megismételte.) Deák higgadtan és taktikusan szólt. Súlyos hibának minősítette a pásztorleveleket, de nem látott szándékos törvénysértést; feliratot javasolt, melyben az uralkodótól a pásztorlevelek visszavételének előírását és az 1790:XXVI. tc. hiánytalan betartatását kérjék a rendek. Az alsótábla sérelmi, kemény feliratot határozott el, nem fogadva el Deák enyhítő, feszültséget némileg oldó javaslatát. A feliratot a főrendek visszautasították, azt javasolva, hogy a vallási törvényjavaslatba kerüljön be a vegyes házasságoknál a vallásszabadság megóvása úgy, hogy az egyházak se érezzék magukat elveikben sértve. A törvényjavaslat így készült el. 21 pontban sikerült az alsó- és felsőtáblának megállapodnia, csak a katolikus vallásról a protestánsra való átmenet könnyítését vetették el a főrendek. A törvényjavaslat felment, ám Bécs az idő hiányára utalva nem szentesítette a törvényt, hanem azt ígérte, hogy az ügyeket rendezni fogja... A kormány tehát még a kibékülés napjaiban sem mondott le azon törvényellenes, az országgyűléseken mindig kifogásolt módszeréről, hogy törvényhozás helyett rendeletekkel igyekezett fontos ügyekben dönteni. Egyébként a főrendek jelezték az alsótáblának, hogy a katolikus egyházi rend nevében az esztergomi érsek ellentmondott a törvényjavaslatnak - s bár ezt Deákék a főrendi tábla egy kis része magánvéleménynek minősítették -, az uralkodó új érvet is kapott a törvényjavaslat feletti döntés elodázásához. A javaslat legfontosabb pontjai a reverzálisok további követe-