Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
lését, illetve kiadását tiltották, az áldás nélkül kötött vegyes házasságokat - a félreértések elkerülése végett - érvényesnek minősítették a vegyes házasságok kötésére a férj vallásán lévő papokat hatalmazták fel. Törvény nem született, s így Deák csak kívánsággal, egyben üzenettel fordulhatott az illetékesekhez követjelentésében: fájdalmas lenne, ha a nagyváradi püspöki példa további követőkre találna s az izgatottság hazánkban is terjedne, mint történt az Európa több országában. 81 Megjegyzendő, hogy ezen az országgyűlésen Deák nem kívánta a vallási ügy éles exponálását, lévén éppen elég gyújtóanyag politikai perekben. Igyekezett is a kérdés tárgyalásakor mérsékelt hangon képviselni a vallásszabadság érdekét és másokat is erre ösztönzött. 82 A zsidók polgárosításánál nemes veretű liberális javaslatot készített az alsótábla, melyben a türelmi taxa eltörlését és a zsidók mindazon jogokkal való felruházását javasolták, mellyel az ország más adózó polgárai éltek. 83 A főrendek a rendi javaslat jó részével egyetértettek, de fokozatosságot javasoltak, s egyelőre csak a türelmi taxát törölték volna el és biztosították volna a zsidók lakhatási szabadságát az országban (számos helyről ki voltak rekesztve) és pl. jobbágytelkek szabad birtoklását, céhekbe stb. való felvehetőségüket. A rendek elfogadták, a törvényjavaslat feljutott Bécsbe, ott azonban csak a szabad lakhatást ismerték el - kivéve a bányavárosokat - s így ennyi lett csak a törvényben, a többi pontot „a jövendő törvényhozás gondoskodásának adtuk által" - közölte Deák. Elfogadta viszont mindkét tábla és Bécs is a Lánchíd létesítésére vonatkozó szerződést, melyet az 1836-ban az országgyűlésről kirendelt bizottság kötött báró Sina Györggyel. Az országgyűlési szabad (cenzúra nélküli) újság, és az ugyancsak cenzúramentes alsótáblai kerületi napló ügye már 1832-36-ban terítéken volt, s Deák már akkor sem hagyott kétséget afelől, hogy a cenzúrát törvénytelennek, az országgyűlések által soha és sehol el nem fogadottnak tartotta. Része volt az 1836-ban elkészülő, de törvénnyé nem lett sajtótörvény-tervezet munkálataiban is. 1836-os követjelentését Deák társaival megjelentette, majd a nyomtatott jelentést felső rendeletre elkobozták. 1839-1840-ben az alsótábla ismét felirati javaslatban szorgalmazta a szabad sajtó, az országgyűlési újság ill. a kerületi napló ügyét. A főrendek is, Bécs is ellenálltak, számukra létkérdés volt a cenzúra... 84 A főrendek le is szögezték: nem kívánatos pártos újság, S1 Csizmadia András: Deák Ferenc egyházpolitikája. (Zalai Gyűjtemény 5.) Zalaegerszeg,.1976. 11. H2 Takáts-hagyaték 8293/c. w Irományok III. 182., vö. uo. IV 291., 491. sz. (királyi válaszok), IV 501. (rendi reflexió). H1 Révész T. Mihály: Deák Ferenc sajtópolitikája a reformkorban és a negyvennyolcas forradalom napjaiban. - Jog, 2003/1. 19-, IrományokII. 101., 105., 119., 120., III. 168., 213., 373. sz.
