Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
sa és a kialakított feliratok, törvényjavaslatok együttes felterjesztése mellett, azaz a junctim mellett állt. Rámenős kormánypolitika és országgyűlési vezetés esetén gyorsan bekövetkezhetett a deáki politika veresége. Az utasítások egyéb pontjaiból kiderül, hogy a mérsékelt ellenzékiséggel mérséklődő reformvágy is párosult, jóllehet egyes mérsékelt megyék azzal érveltek a jogvédelem felpuhítása mellett, hogy békésebb légkörben felgyorsulhat a reformok tárgyalása... Mint láttuk, Deák is kénytelen volt óvatos, visszafogott módon nyúlni a polgári reformok kérdéseihez, mert védte az ellenzék egységét a jogvédelemben. Ez Zalában, Pesten sikerült is, összességében nem. A megyék zöme javasolta a kereskedelemügy, a zsibbasztó vámrendszer tárgyalását, korrekcióját a magyar érdekek figyelembevételével. Általános óhaj volt a közlekedés (útépítés, vasutak) fejlesztése, a folyamszabályözások felgyorsítása. Számos utasítás tartalmazta az iskolák számának szaporítását, több néptanító képzését. A magyar nyelv diplomatikai nyelvvé tétele is általános szívügy volt, hasonlóan a büntető törvénykönyv kidolgoztatása is. A Btk-val Zala, Borsod, tehát a következetesen ellenzéki, reformer megyék a büntetőjog polgári alapokra helyezését célozták (ez az 1843-as országgyűlésre készített, országos bizottsági remekműben realizálódott, melyben Deák szerepe meghatározó volt). A mérsékeltebb megyék inkább csak a permeneti káoszt akarták megszüntetni. Az ellenzéki megyék, illetve a mérsékeltek egy része felvenni kívánta az előző országgyűlésen kiérlelt, de végül törvénnyé nem lett alsótáblai javaslatot, amely lényegében a vallásszabadság biztosítását tartalmazta, benne a reverzálisok tiltásával, eltörlésével és a visszaélésekre okot adó (katolikus vallásról protestáns vallásra való áttérés esetén előírt) hatheti oktatás megszüntetését. Mint Zala is, más ellenzéki megyék is számítottak arra, hogy a királyi városok ismét fellépnek a városonként egy-egy szavazat követelésével. Válaszuk ugyanaz volt, amit Deák is megfogalmazott a zalai utasításban. Ellenzék és konzervatívok álláspontja élesen eltért a régóta szorgalmazott országgyűlési újság ügyében. A reformerek természetesen kizárólag az országgyűlés felügyelete alatt álló, a cenzúrától független lapot akartak, míg a Bécs-pártiak, pl. Torontál, nem fogadtak el cenzúrázatlan lapot, mert a gátat nem ismerő szabad sajtó - úgymond - a felforgatás eszköze. Torontál nyíltan kárhoztatta Kossuth Országgyűlési Tudósításait és Törvényhatósági Tudósításait is, mert - szerinte - Kossuth elfogult volt, elferdítette a tényeket és lázított... Igen kellemetlenül érintette az ellenzéket és bizonyára magát Kossuthot is a börtönben az, hogy Zemplén, Kossuth szülőföldje és közéleti pályájának indulópontja is homályosan bár, de megbélyegezte szerkesztői módszereit - jeleként az előző országgyűlésen szilárdan ellenzéki Zemplén átmeneti pálfordulásának.
