Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

ügyében Deák ellenében a katolikus klérus érdekét képviselte. Hertelendy feladata akkor is, 1839-ben is Deák mérséklése volt. 33 Szám szerint Zalában sem volt egyértelmű az ellenzék többsége; az, hogy 1833-tól 1848-ig Zala (ke­vés kivétellel) végig a reformellenzék biztos bázisa volt az országgyűlésen, abban Deák szellemi és erkölcsi fölényének volt nem kis szerepe. Az Országos Levéltárban fellelhető követutasításokat elemezve megál­lapítható: a kormányzat megosztó, manipuláló, sokakat ígéretekkel, ajánla­tokkal megkörnyékező politikája Deák számára kellemetlen meglepetést oko­zott. Csak Pest, Zala és Csongrád kívánta, hogy a teljes jogorvoslat minden más tárgyalás feltétele legyen; Komárom, Borsod és Békés is teljes jogorvos­latot követeltek, de ezt már csak a tárgyalások során kialakuló törvényjavas­latok felterjesztése feltételeként szabták. A többi ellenzéki érzelmű megye már nem vállalta a kényszerítést, a nyílt politikai konfliktust. A mérsékelten ellenzéki megyék kisebb része kemény hangon részletezte a sérelmeket, és szorgalmazta a bírák büntetését, ám hozzátették: ha ez nem megy, akkor a sérelmeket ill. az egyéb törvényjavaslatokat egyszerre terjessze fel az ország­gyűlés. Más megyék eleve az együttes tárgyalás és együttes felterjesztés mel­lett álltak, ami a korábbi tapasztalatok szerint semmi garanciát nem jelentett a jogbiztosításban. Ismét mások csupán új felségsértési, hűtlenségi, ill. a szólás­szabadságot tárgyaló törvényeket akartak, ami már a jogvédelem feladását, a régi törvények alapján indított politikai perekben a vádak közvetett elismeré­sét jelentette. Nógrád, Szatmár, Tolna és Nyitra pedig egy megoldást látott: kegyelmi kéréssel fordulni az uralkodóhoz. Torontál, Mosón, Máramaros, Krassó és a Jász-Kun kerület is új törvényeket indítványozott, de ezt a politi­kai vádlottakkal szembeni állásfoglalással indokolták. Mindez bizony nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy Deák követői a döntő kérdésben szinte vert seregként érkeztek Pozsonyba. 34 Az említett árnyalatok mellett több köz­tes álláspont is megjelent, ezek azonban nem korrigálták az összképet. 35 Temes, Arad, Baranya, Esztergom - ismerve az ellenzék előzetes terveit, tagadva az országgyűlési alsótábla kedvezményezési jogát, határozottan követelte a ki­rályi propozíciók azonnali, mindent megelőző tárgyalását. A kegyelemkérés­től ők sem zárkóztak el, de csupán emberies szempontok és nem a jogi hely­zet miatt... Krassó pedig továbbment és csak Wesselényinek akart kegyelmet, az ifjaknak és Kossuthnak már nem. A megyék többsége a sérelmek és a propozíciók párhuzamos tárgyalá­H Molnár András: Deák Ferenc „cenzúrázott" követjelentése. Levéltári Szemle, 1993/3- 49. 34 A követutasítások: MOL N 22. 24. cs. ill. Takáts-hagyaték 856. (Zemplén), 838. (Tolna). 15 Takáts-hagyaték 781. (Bács-Bodrog.) Általában a követutasításokról: Erdmann Gyula: Országgyűlési követutasítások és alkotmányos jogvédelem 1839. (In: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon. Szerk. Orosz István, Pölöskei Ferenc. Bp. 1994. 181-.)

Next

/
Thumbnails
Contents