Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

őrizkedjen a túlzó kirohanásoktól. A kormányt arra is figyelmeztette, hogy a reformokkal szembeni negáció és az állandósuló gyanakvó bizal­matlanság az ellenzékkel szemben terméketlen. Ha a kormányzat kezdemé­nyezné a valódi reformokat, kihúzná az ellenzék lába alól a talajt. Orosz Jó­zsefnek, akiről tudta, hogy a Hírnök szerkesztőjeként Bécs zsoldosa, s így azonnal jelent feletteseinek, kifejtette: Magyarország monarchikus érzelmű ­néhány fanatikust leszámítva. A kormányt képviselő főispánokká a közbiza­lomra méltó férfiakat nevezzenek ki, akik oldva a bizalmatlanság légkörét, a kormány és az ország számára is fontos reformokat segítenék elő. Ehhez fel­ajánlotta az ún. ellenzék együttmunkálkodását. Ne tekintse a kormány az or­szág boldogulását, a szabadság biztosítását, a nemzeti fejlődést veszélyesnek. A tényleges veszély óráiban a nemzet bizalma sokat ér. Világos utalás volt ez az éleződő keleti válságra. Ehhez még azt is hozzátette, hogy Magyarorszá­gon tudják azt, hogy a fenyegető orosz veszély miatt is az ország egymagá­ban nem állhat. Ez volt Deák talán első olyan megnyilatkozása, melyben a pánszlávizmus és az illírizmus veszélyei feltűnnek. 16 Deák sugalmazásai­nak sok foganatja nem lett; Bécsben még nem érkezett el az állambölcsesség ideje. Deák beszámolóit számosan félreértették. Orosz József pl. megjegyez­te, mintegy bécsi jelentésének mellékleteként, hogy Deákot könnyen lehetne a kormányhoz közelíteni. Dessewffy Aurél is úgy vélte, Deák önfejű, makacs ember, de rendelkezik a valódi államférfi képességeivel. Most még - írta ­nem lehet szó „alkalmazásáról", idővel viszont nagy szolgálatot tehet a kor­mánynak. Ezeken - ha tudott róluk - Deák legfeljebb csak mosolygott; az viszont már fájhatott, hogy az ellenzék soraiban is akadt olyan, aki szerint Deákot megnyerték Bécsben, „elcsúszott a fényes császári parkettákon". Eb­ből annyi lehet igaz, hogy Metternich a szokásos cinizmusával bizonyára megkísérelte Deák behálózását. Deák bécsi útja inkább aggodalmat kelthetett Bécsben. Metternichék láthatták, hogy ezúttal az alsótábla vezetése az országgyűlésen vérbeli, profi politikus kezében lesz. 1839. április elején folytatódtak a kormányzati személycserék. Betöltöt­ték az esztergomi érseki széket: Kopácsy József hercegprímás feladata lett az országgyűlés főrendi tábláján a főpapok, illetve az alsótáblán a káptalani kö­vetek kézben tartása, kormány melletti felsorakoztatása. Az alsótáblán elnök­lő personalis (egyben a hétszemélyes tábla elnöke) Somssich Pongrác he­lyett Szerencsy István lett, akiről maga Deák mondta, hogy éles eszű, tájéko­K 'Deák bécsi útjához: Trócsányi: i. m. 428., Wertheimer Eduard: Franz Deák in Wien im Jahre 1839. (Pesther Lloyd 1900. március 31) Miskolczy: i. m. 241., MOL Regnicolaris levéltár, Takáts-hagyaték (a továbbiakban: Takáts-hagyaték). 8219/m., n.

Next

/
Thumbnails
Contents