Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

szolutista kormány jogosítványait kívánta növelni, a reformellenzék bázisai rovására.

14 A kormánynak az országgyűlés előtt be kellett fejeznie a politikai pereket, mivel az országgyűlés alatti bírói ítélet jogi abszurdum volt, folyó perek esetén viszont a perben állókat.már csak a demonstráció miatt is könnyen követté választhatták a megyékben. A bécsi tétovaságra jellemző, hogy csak közvetlenül az országgyűlés előtt, 1839- február elején született meg Wesselényi és Kossuth ítélete. (Jellemző az is, hogy a nádor nem vállalta az elnökletet a Királyi Táblán.). Wesselényit három, Kossuthot négy évre ítélték.

15 Mivel a vád főbenjáró volt, az enyhe ítéletekkel a bíróság saját maga kérdőjelezte meg a királyi ügyész vádjait... A többi per lezáratlan maradt, azaz Bécs vállalta a függő perekben rejlő veszélyt. A jogvédő ellenzék vezére, Deák Ferenc is kísérletet tett a kormányzat befolyásolására. Tudta, hogy egy kemény csata a jogvédő, jogorvoslatokat követelő ellenzék és a jogorvoslatokról hallani sem akaró kormánypárt között, amennyiben Bécs sikerrel gyúrja meg a megyegyűléseket és a nyílt vagy rejtettebb jogfeladást tartalmazó követutasítások készülnek, akkor az ellenzék alkotmányos pozíciói kerülnek súlyos veszélybe. Ezért kész volt a kompromisszumra: elfogadott volna egy olyan amnesztia-rendeletet, amely az ellenzék jogérzékét nem sértette volna. 1839 februárjában, Wesselényi elítélése után Bécsbe utazott és heteket töltött ott. Naponta átlagosan 10 vizitet tartott. Felkereste Metternichet, Lajos főherceget, Kolowratot, és fogadta az uralkodó is. Amellett, hogy sikerrel kérte Wesselényi gráfenbergi gyógykezelésének engedélyezését, természetesen a tárgyalások témája a közelgő országgyűlés volt. Metternich négy órán át tárgyalt vele, Mailáth Györggyel, akit az országgyűlés előtt országbíróvá neveztek ki, többször is beszélt. A megbeszélések tartalmára a hazatérését követő pesti összejöveteleken tett utalásokat. Jól tudta, hogy a rendőrminiszter emberei mindig hallótávolságban voltak, s így nem csak barátaival beszélt, hanem egyúttal üzent a kormányzatnak is. így aztán tendenciózusan és örvendezve szólt a megtisztelőén kedvező, udvarias fogadtatásról. Remélte, hogy az új kancellár és az új országbíró (Mailáth Antal és György) nem csak az arisztokrácia, hanem az ország érdekét is méltányolni, képviselni fogják. Bízott abban, hogy a kormány Pozsonyban, az országgyűlésen békejobbot nyújt, és lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldást a sérelmi konfliktusban, és ezzel megnyílhat az út - a jogbiztosítás talaján - a nyugodt, előrevivő törvényalkotáshoz. Jelezte, hogy az ellenzék jogot fel nem ad, sőt jogorvoslatot kíván, hiszen a létéről van szó. Egyúttal társait is figyelmeztette: az ellenzék legyen kitartó és állhatatos és 14 Gróf Dessewffy Aurél összes művei. S. a. r. Ferenczy József. Bp. 1887. 379. 15 Trócsányi: i. m. 420., KLÖM VII. 580.