Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
kormányzat eluralkodó rossz szokásnak, törvényellenesnek tartott. Egy másik feliratában Cziráky az országgyűlésen a királyi propozíciók tárgyalásának kötelező elsőségére figyelmeztetett - szemben az ellenzék jogfelfogásával, továbbá indítványozta az ellenzék legjobbjainak lehető kibuktatását a követválasztásokon, a szokás szerint rendetlenkedő illetve az ellenzéket hevesen pártoló országgyűlési ifjúság kemény megfegyelmezését. Végül kijelentette: a rendek kötelessége az adó megajánlása és a propozíciók elsődleges tárgyalása; ha ez nem menne az oppozíció ellenállása miatt, akkor a kormány avatkozzon be erővel... 12 Ennyire volt képes az ókonzervatívok vezéralakja akkor, amikor a liberális ellenzék már a polgári reformok útján járt. József nádor higgadtabb, az ellenzékkel szemben tapintatos és az országgyűlés eredményességét célzó javaslatokat tett. Ő is sürgette kormánypárti országgyűlési követek megválasztásának segítését, viszont nem pártolta az ellenzék provokálását - azzal, hogy a propozíciók vitatható kizárólagos elsőségét erőltesse a kormányzat. Az alsótáblai ellenzék számára alapvető kerületi ülések létét ő nem bolygatta volna. Utalt az adó- és az újoncszükségletre, amit parlamentáris úton s nem egy eloszlatott országgyűlést követő fegyveres fellépéssel kívánt biztosítani. 13 A nádor mindig is kiegyenlítő szerepet vállalt. Magyarországon élt, jól ismerte a politikai szereplőket, megértőbb volt a magyar nemzeti, majd polgári reformkérdések ügyeiben, miközben természetesen az uralkodó és kormánya érdekeit is törekedett képviselni. A kor legtehetségesebb újkonzervatív alakja, Dessewffy Aurél is memorandumot terjesztett a kormány elé. Ebben birodalmi érdeknek nevezte Magyarország fejlődését. A kezdeményezést - írta - a kormány vegye kézbe és tartsa féken az izgága ellenzéket. A kezdeményezések kapjanak kellő publicitást - pl. a Hírnököt lássa el a kormány információkkal. Dessewffy olyan tárgyakat javasolt az országgyűlésre, melyek valós szükségleteket elégítenének ki, de a feudális keretek épsége mellett. így hitelbankot, váltótörvényt, a közlekedés fejlesztését, az adózó népet súlyosan terhelő katonatartás szabályozását, a jobbágyterhek megváltását (de az ősiség sérelme nélkül...). Ugyanakkor erős kormányzati offenzívát kívánt az ellenzék bázisai ellen: aláásta volna a megyei autonómiát. A kor bizonyos igényeit figyelembe vette, konkrét ügyekben is volt időnként elfogadható - és az országgyűlési tárgyalásokat is előrelendítő - gondolata, de lényegében a felelősség nélküli, abu Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez (1808-1860). I—II. Bp. 1943. I. 330. 11 A nádor 1839. február 6-i jelentése: MOL N 22. 24. cs. Megemlítendő: a nádor már 1836-ban sokat tett Wesselényi perének megszüntetéséért, ami végül nem sikerült. - Trócsányi: i. m. 373.