Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
Kossuth egyik legismertebb beszéde - hatalmas sikert aratott. 28 A politikai légkör is megváltozott: a kormány lemondott a megfélemlítés politikájáról, bár reformbaráttá sem vált. E körülmények között nem volt többé elképzelhetetlen, hogy Kossuth laphoz juthasson. Előbb, legalábbis besúgójelentések szerint, Szentkirályi Móriccal együtt tárgyalásba bocsátkoztak a Hazai és Külföldi Tudósítások tulajdonosával a hírlapprivilégium átengedéséről, majd Szentkirályi egy „Értekező" címmel - és köztudottan Kossuth közreműködésével - indítandó lap iránt nyújtott be kérelmet. Az engedély megadása a kormányzat részére éppen olyan kockázattal járt, mint annak elutasítása. Végül, mialatt az „Értekező" ügyét még Budán, a Helytartótanácsban intézték, Bécsben váratlanul engedélyt adtak Landerer Lajos nyomdászkiadónak, hogy Pesti Hírlap címmel újonnan indítandó hírlapjának szerkesztőjéül Kossuthot szerződtesse. Landerer, aki a kormányzat bizalmi embere volt, az üzleti siker garanciáját látta Kossuth tehetségében és hírnevében, a kormányzat pedig, s személy szerint a döntést meghozó Metternich abban bízott, hogy a cenzúra segítségével féken tudja tartani a radikális liberálisnak ismert szerkesztőt vagy, éppen ellenkezőleg, a szerkesztő hangvétele szakadáshoz fog vezetni a reformellenzék soraiban. Kossuth helytállása hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzéki mozgalom végül is a terrorpolitika feladására tudta kényszeríteni a kormányt, s így szabadulását és politikusi karrierje folytatódását, sőt magasba ívelését is közvetve saját magának köszönhette. De nemcsak a per során tanúsított tiszteletet parancsoló viselkedés befolyásolta a politikai pálya későbbi alakulását, hanem az is, miként használta fel Kossuth fogsága éveit. Már első életrajzírói feltételezték, hogy az 1848/1849-es sikeres államférfi a börtönben született meg. Kossuth maga azt hangsúlyozta, hogy a börtönben, ahol olvasmányok híján hosszú ideig magányos meditációkra volt utalva, számot vetett hazája állapotával, 28 Uo. 628-633.
