Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"

Kossuth ügye - tehát a Törvényhatósági Tudósítások eltiltása, Kossuth elfogatása, perbe fogása, a szabad védekezés megtagadása, végül elítélése - országos sérelem lett, az ún. szólásszabadsági sérelem egyik fontos eleme. Következetes védekezése erősítette az ellenzék politikáját, amely minden perindítást eleve törvénytelennek tekintett. Ez a politika, hosszú kötélhúzást követően, az 1839/40-es országgyűlés utolsó napjaiban, 1840. április végén sikerre vezetett. A kormányzat szabadon bocsátotta a politikai perekben elítélteket, és megszüntette a többi, még folyamatban lévő pert. így - 1840. május 10-én - Kossuth is visszanyerte szabadságát. Helye a liberális ellenzéken belül megváltozott. Báró Wesselényi, aki szintén visszanyerte szabadságát, de a megvakulás fenyegette, úgy látta, mindkettőjüknek vissza kell a politikától vonulniuk. Ezért felajánlotta Kossuthnak, költözzön hozzá, és legyen jogügyeinek igazgatója. Kossuth másként látta, „...amik velünk történtek, azok nemzetünk igen nagy része előtt szavunk súlyát csak növelhetek, fontosíthaták; nekünk jogunk van hinni, hogy sokaknak bizodalma környez bennünket; ez hatáskörünket tágította, és be teljességgel nem zárta." - válaszolta.

27 Kossuth valóban a figyelem és érdeklődés középpontjába került. Szabadulása után egy hónappal Pest vármegye közgyűlésén köszönetet mondott a Tudósítások ügyében nyújtott támogatásért és a családja részére indított gyűjtésért. Kossuth a gondosan megfogalmazott szónoklatban országos politikai pályájának fő célját és lényegét visszatekintve a nyilvánosság terjesztésében jelölte meg. (A jelen tanulmány címében szereplő idézet is innen származik: „Közel nyolc éve, tekintetes rendek, hogy ím ez országos szükség érzete" mondta Kossuth, az ti. hogy az országgyűlés „minden lépéseiben örökké s idejénkorán nyíltan álljon azon nemzet előtt, melynek jövendőjét intézi" - „felejtenem hagyá erőtlenségemet, s engem a név-, s érdemtelen homályos polgárt késztete, hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé.") A beszéd 27 Uo. 624. (Kossuth levele Wesselényi Miklós bárónak, 1840. május 14.)