Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
törvénytelen volt. Kossuth, antik és romantikus mintákra hivatkozva, sikeresen állította be magát a zsarnoksággal magányosan dacoló, a törvényekhez és elveihez minden körülmények között ragaszkodó szerény, de szuverén polgárnak. Miután a bíróság elutasította, hogy szabadlábra helyezzék, és felszólította, hogy nyújtsa be ún. derekas, érdemi védelmét, Kossuth, ezzel is tiltakozva a per törvénytelen volta ellen, erre nem volt hajlandó, sőt visszavonta addigi védőiratait, ún. szóváltásait is. Bár pere - mint 1848 előtt általában minden jelentősebb per írásban zajlott le, azaz nem volt nyilvános, mégis megvolt a lehetőség arra, hogy a közönség is tudomást szerezzen védekezéséről. Mivel az akkori gyakorlat szerint szóváltásainak beiktatása végett mindkét peres fél kikölcsönözhette a bíróságról a pertestet, Kossuth szűkebb politikai környezete a per minden mozzanatáról első kézből értesülhetett. Kossuth ennek tudatában (vagy ezt is figyelembe véve) szerkesztette meg védekező iratait, amelyek közül egyik-másik 50-60 nyomtatott oldal terjedelmű volt. Kossuth érveit nem az ügyésznek, nem a bíróságnak, hanem (ahogy mondta) az utókornak, valójában elsősorban a liberális eszmék és a liberális politika iránt vonzódó közönségnek címezte. Különösen nagy sikert aratott 1837 júniusában a kihallgatása során feltett kérdésekre adott feleleteivel. Az ügyész latinul feltett kérdéseire magyarul válaszolt, és válaszát ellenzéki körökben „a mérséklett, vigyázó és józan liberalizmus" valóságos remekének minősítették. 25 Bár a Királyi Tábla elnöke is elismerte, hogy „nagyobb elmésséggel s tudománnyal készített védelmet ritkán [látott]", 26 a bíróság 1839 februárjában a fogságban töltött időn felül három évi börtönre ítélte, amelyet a Hétszemélyes Tábla március elején négy évre emelt. Kossuthnak tehát 1843 márciusában kellett volna szabadulnia. 25 Uo. VII. 128-129.1. 53. jegyzet. Vö. Pajkossy Gábor: Kossuth hűtlenségi pere. In: Dénes Iván Zoltán és mások (szerk.): A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. Bp., 1984.165-191. 26 KLÖM VII. 577.
