Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"
tikai pályáját is a Tudósítások folytatásával szolgálhatta a leginkább, s ez 1834 elejére számára is teljesen világossá vált. Mivel az akkori cenzúraviszonyok mellett az újságok semmilyen tudósítást nem hozhattak az országgyűlésekről, a kéziratos Országgyűlési Tudósítások teljességgel hiányt pótoltak. 10 Kossuth vállalkozását - tehát, hogy előfizetés fejében bárki hozzájuthatott a Tudósításokhoz - mindenki teljesen újszerű, úttörő kezdeményezésnek tekintette. Orosz József azt követően is elismerte, hogy a Tudósítások társa „találmánya" volt, hogy a társulás felbomlott. Kossuth előbb egyedül, majd 1833 februárjától egy éven keresztül Orosz Józseffel együtt, majd ismét egyedül adta ki a Tudósításokat A lap hetente kétszer jelent meg, az országgyűlés végéig 344 számban és egy toldalékban, összterjedelme 3500 nyomtatott oldalra rúgott. Az előfizetési díj előbb havi 10-14, majd 10, 1834. februártól 8 pengőforint volt. Az előfizetők száma 1833. március-áprilisban 44 volt, a lapot júniusban több mint 60 példányban készítették el. 1833. július és 1834. január között az előfizetők száma 68 és 72 között mozgott, de szeptemberben, amikor Kossuth litográfiát alkalmazott a sokszorosításra, egy-egy szám közel 80 példányban talált gazdára. Az Orosszal történt szakítás után az előfizetők száma visszaesett (egy részük Orosz új lapjára, a Diéta-Közlőre váltott át), de aztán lassan ismét növekedésnek indult. A megrendelők száma 1834. májusban még negyven alatt volt, decemberben már megközelítette az ötvenet, 1835. április és július között meghaladta a hatvanat, 1835. október és 1836. február között pedig ismét nyolcvanan fizettek elő a lapra. 11 A lappéldányokat 20-25 másoló ifjú ll) Vö. Pajkossy Gábor: A reformkori országgyűlési tudósítások. Levéltári Közlemények, 1995. 121-136. 11 A Tudósítások előfizetőinek jegyzéke a 25-33., az 59-115., majd a 141-327. közötti számok esetében maradt fenn, azaz 1833. március közepétől április közepéig, majd 1833. július közepétől 1834. január végéig (az Orosz által szerkesztett utolsó számig), végül 1834. május elejétől 1836. február végéig. Az előző jegyzetben említett tanulmány írása idején ezen listákat (MTA Könyvtára, Kézirattár Ms 4850/69-80.) még nem ismertem: az iratokra dr. Mázi Béla,
