Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében
Kossuth rendkívüli személyes hatása a forradalom és szabadságharc drámai történelmi pillanatában megteremtette a kultuszt. Békés megyében 1849. március 15-én a megyei Állandó Bizottmány felhívását betartó lelkészek a szószékről imádkoztak a nemzeti kormányért, a hadseregért, annak vezéreiért és külön „az egésznek lelket adó, rendíthetetlen nagy hazafi, Kossuth Lajos drága életéért". 28 Ez a közelítés még a tisztelet és kultusz határán mozog. Hogy a kultuszképződés első szakasza lezárult, azt a legelőfoglalások során lezajlott konfliktusok mutatják - a jobbágyok akcióit irányító alkalmi szervezők éppen Kossuth támogatására hivatkozva mozgósították társaikat. A jelenséget Kossuth is regisztrálta: „... a legméltóbb bosszankodással értettem azt is, hogy a közrendnek, s a népnyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerően visszaélnek, s a népet azzal ámítják, mintha én, a tulajdon szentségét sértő legelő foglalásokat helyeselném." 29 A kultusz megszilárdulásának biztos jele, hogy a középpontjában álló személytől maga a kultusz fokozatosan elválik, s önálló életre kel - a Kossuth-kultusz önálló tényezővé válása 1848-1849-ben megtörtént. A szabadságharc bukása után Kossuth távozott az országból, de a személye iránti tisztelet - bármilyen szívósan üldözték is az új adminisztráció tisztviselői az emlékezés nyomait - nem csökkent, sőt az idő múlásával növekedett. A forradalom egyik legnagyobb eredményét, a jobbágyfelszabadítást 1853-ban császári pátens szentesítette, a volt jobbágyok számára ez a mindennél fontosabb változás természetesen 1848-hoz, személy szerint Kossuthoz kötődött. A legelőfoglalásokat követő megtorlások hatása, a katonáskodással járó megpróbáltatások emléke viszont lassan-lassan halványult. S Kossuth neve mindinkább szimbóluma lett mindannak, ami a szabadságharc bukása miatt nem teljesedett be, és szimbóluma lett mindannak, amit az egykori jobbágyok hiába vártak. 2S BML V. 142. Németgyula város tanácsának ir. sz. n. 1849. márc. 6. 29 KLÖM XIII. 673.