Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében
Kossuth a református teológia értelmében legitim, Isten által küldött szabadítónak minősíttetett". 22 A protestáns többségű Békés megyében termékeny talajra hullott ez a gondolat, és segítette a kultusz kialakulását. A szakrális elemek jelentkezésével párhuzamosan a kultuszképződés más jellegzetes tényezői is megjelentek. Az, aki körül kultikus tisztelet alakul ki, nem hasonlítható kortársai közül senkihez. Hasonlítható viszont korábbi mitikus hősökhöz, vagy más nemzetek különleges tisztelettel övezett vezetőihez. Mindkettőre jó példa Jámbor Pál 1848-ban írott Kossuth-verse, amelyben egyszerre hasonlította Kossuthot Rákóczihoz - „Rákóczy égből kitört lelke vagy" - és Washingtonhoz. 23 A szélesebb befogadói közegben is érthető Rákóczi-hasonlatot Sárosi Gyula is megismételte Ponyvára került arany trombitájában a debreceni trónfosztásról szóló részben. A két személy összekapcsolásával Kossuthot a már kiformálódott, ismert kultuszhoz kapcsolta: „Követeink ülnek már a nagy templomban, Kör ültök terem a temérdek nép nyomban. Oly telidestele vannak a karzatok Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. Némán függ felettük Rákóczi harangja: Mert Kossuthba szállt most annak minden hangja." 24 Kossuth népszerűségének növekedésében, az alakuló kultusz formálásában nagy szerepe volt alföldi toborzóútjainak és a katonai táborokban tett látogatásainak. Hermann Róbert mutatott rá arra, hogy Kossuth 1848. szeptember 24-én kiadott, néphez intézett kiáltványában egy nagyon fontos tartalmi fordulatot regisztrálhatunk: míg korábban minden kiáltvány a nemzetre hivatkozott, ez a kiáltvány már nem a nemzeti közösség egészé22 Gáborjára Szabó Botond: A „Kossuth magyarok Mózese" toposz történeti háttere. Debreceni Szemle, 1998. 3. sz. 341. 23 Jámbor Pál: Kossuth. In: Kossuth Lajos a magyar nép szívében és költészetében. Összeáll. Zsilinszky Mihály. Pest, 1868. 32. 24 Sárosi Gyula: Ponyvára került arany trombita. Debrecen, 1849. 23.