Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében

Őtet hallgasd, s ne félj, megment minden bajtól, Meg a végveszélytől, minden zsarnokoktól, Megérdemli Tőled, ha őtet tiszteled, Neve mondására meghajtod fejed!" A verses életrajz azután megismertette olvasóit Kossuth életével és 1848-as szerepével, nyomatékosan kiemelve, hogy mindig az igazságért, a népért, a magyarokért küzdött, és szenvedett. A jobbágyfelszabadítás, az érte érzett hála különös erővel jelent meg ebben a versezetben is: „Nép embere lévén, a nép őt szerette; Mert lábairól a békókat leverte, Levette nyakáról a terhes robotot, Kivítta részire a szükséges jogot. Ahol Kossuth Lajos magát megmutatta, A nép mindenhol örömmel fogadta, Mint Mózest hajdan a zsidók a pusztába, Úgy követték most Kossuthot a csatába."

21 A közérthető formában fogalmazott versekben, verses tudósításokban a honvédő harcok megindulása után a „békókat leverő" „népemberből" több helyütt is Mózes lett. A köztudatba a debreceni kapuőr 1849. januári bejegyzése ivódott be legmélyebben: mint tudjuk, ő Kossuth Debrecenbe érkezésekor a név és foglalkozás rovatba annyit jegyzett be „Kossuth magyarok Mózese". Gáborjáni Szabó Botond mutatta be néhány éve megjelent tanulmányában, hogy a „magyarok Mózese" toposz a magyar protestantizmus évszázados világnézeti hagyományaira és teológiai alapelveire épült. A prédikációkban és hitszónoklatokban a középkortól fogva egymás mellé állították a bibliai zsidóság és a magyarság szabadságáért küzdő vezéreket. A mózesi párhuzamra épített prédikációrészletek dokumentálják, „hogy 21 Riadj magyar! i. m. 309., 313., 319.