Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"

alapuló alkotmányt, és annak megváltoztatására hívott fel a törvényhozás által. Kossuth 1832 decemberében hagyta el Zemplént: 1833 novemberében több mint két hónapra hazatért, 1840 júniusában pedig rövid időre hazalátogatott ugyan, politikai tevékenysége azonban ettől fogva más színterekhez kapcsolódott. Nem tudhatjuk, milyen pályát futhatott volna be Zemplénben, ha szülőföldjén marad, a körülmények azonban nem voltak számára kedvezőek. A megyében a liberalizmus felé hajló erők 1848-ig általában gyengébbek voltak, mint a konzervatívok (azaz a reformerek híveiket kevésbé tudták megyei pozíciókhoz juttatni), Kossuth mögött nem állott sem birtok, sem vagyon, a zempléni Kossuthok többsége a nemzetség távoli ágához tartozott, s bár volt közöttük főszolgabíró vagy főjegyző, ők sem tartoztak a vármegye vezető családjaihoz. Tehetségéhez a megyei keretek mindenképpen szűkek voltak, az országos politikához viszont hagyományosan a helyi pozíciók meghódításán keresztül vezetett az út. Kossuth zempléni pályája viszont még ezt megelőzően megtört. Mint a megye által kinevezett gondnok, 1831 szeptemberében a megfelelő felhatalmazás nélkül pénzzé tette egy, a parasztfelkelés során meggyilkolt főszolgabíró árvái borának egy részét, a pénzt magánál tartotta, s mire az összeget átadta volna a gyámnak, az alacsonynak tartott ár miatt már megindult az eljárás az ügylet megsemmisítéséért. Kossuth, aki azt állította, nemcsak vevő keresésével, hanem a bor eladásával is megbízták, minden bizonnyal anyagi (kártyaadósságból eredő) zavarain kívánt enyhíteni a pénz felhasználásával. Eljárását előbb az árvaszék vizsgálta, majd a közgyűlés is elmarasztalta. Kossuth maga, valahányszor csak az ügyről szólott vagy arra utalt, üldözésről és bosszúról beszélt. Az ellene indított eljárást nem minősíthetjük politikai indíttatású hajszának (ellenfelei persze aligha bánkódtak, hogy a fiatal ellenzéki nevén folt esett), helyzete viszont megrendült: legfontosabb ügyvédi megbízásait elvesztette, barátainak róla mint magánemberről alkotott véleménye is megváltozott, bár a közéletben elvi-politikai alapokon