Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany János (1817-1882) a legnagyobb magyar epikus költő

mellett. Rövid ideig írnok a városházán, majd közel egy évtizeden át jegyzőként szolgálja szülővárosa népét. Pontos és lelkiismeretes mun­káját felettesei méltán értékelték, jogtudományi és földmérési jártas­ságával pedig nagy hasznára volt Szalonta tízezernyi lakosának. 1840 őszén feleségül veszi Ercsey Juliannát, egy ügyvéd árváját. Két gyermekük születik: Juliska és László, (utóbbiról a következőkben részletesen szólok.) 1842-ben egykori osztálytársa, a literátus Szilágyi István lesz a szalontai rektor. Érkeztével a szellemi igény kopogtat be a főtéri jegyzői lakba. Noha nem sokkal azelőtt fogadta meg: „nem olvasni többet, hanem élni hivatalomnak, családomnak; lenni közönséges ember, mint más", most mégis lantot ragad: alkalmi verseket farag, görög és angol klasszikusokat fordít. 1845 második felében - a Kisfaludy Társaság pályázatára - megírja Az elveszett alkotmány című szatirikus eposzát, amelyet első díjra érdemesítenek. E siker arra ösztönzi, hogy költői cehetségét ne hagyja parlagon heverni, hanem állítsa a magyar nép levelesének szolgálatába. A következő pályázatra a 7o/dit küldi be, amellyel nemcsak a felemelt díjat, a húsz aranyat nyeri el, de Petőfi barátságát és az irodalmi közvélemény rokonszenvét is. A János vitéz szerzője Aranyt több ízben felkeresi szalontai otthoná­ban; e találkozások sorsirányító hatása elvitathatatlan: újabb elbeszélő műveket ír (Toldi estéje, Rózsa és Ibolya, Murány ostroma), megje­lennek első lírai költeményei, néhány balladája. A forradalom és a sza­badságharc eseményeiből a maga lehetőségei szerint veszi ki a részét, (a Nép Barátja c. lap társszerkesztője, cikkírója, buzdító verseket pub­likál, két hétig nemzetőrként vesz részt az osztrákok aradi bekerítésé­ben). - Mivel szülővárosában megélhetése bizonytalanná válik, 1849 májusától fogalmazó lesz a forradalmi kormány belügyminisztériumá­ban, Debrecenben. A világosi fegyverletételt követően Árpád faluban és környékén buj­dosik; hazatérte után jó ideig létbizonytalanságban él. Lelki megráz­kódtatása nyomán lantja hosszú hónapokon át néma marad. A meg­torlás súlyos hónapjainak elmúltával írnok a főszolgabíró mellett, majd közel fél éven át házitanító a geszti Tisza-családnál. A bő két esztendőn át húzódó anyagi és lelki bizonytalanságból a nagykőrösi református gimnázium meghívása emeli ki. Elbúcsúzik szü­lőföldjétől és kilenc évig nevelője a nagyhírű iskolának, ahol jeles ta­nártársak között tehetségéhez méltó szellemi környezetbe kerül. Itt

Next

/
Thumbnails
Contents