Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany János (1817-1882) a legnagyobb magyar epikus költő

bontakozik ki első balladakorszaka, itt önti versbe a szabadságharc elbukásán érzett fájdalmát A nagyidai cigányokban. A Daliás időkkel pedig Toldi Miklós történetét kívánja trilógiává bővíteni. 1860 nyarán Budapesten találjuk az elnyomás szorításából szabaduló irodalmi élet egyik irányítójaként: a Kisfaludy Társaság titkára és a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú c. folyóirat szerkesztője. - Rég tervezi a hiányzó magyar népi eposz helyettesítését a Csaba trilógiával; sajnos, ennek csak első része, a Buda halála készül el. Ez idő tájt a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka, később főtitkára. Szabad óráiban eposzokkal, balladákkal, lírai remekművekkel, Shakespeare és Arisztophanész drámáinak fordításával gazdagítja irodalmunk kincsesházát. Miután hősével három évtizeden át tusakodik, 1879 májusában befejezi a trilógia hiányzó, középső részét, a Toldi szerelmét Élete utolsó szakaszában a betegség gyakorta meglátogatja. Gyógyulni, pihenni kijár a Margitszigetre, és közben Nagyszalonta képe merül föl lelki szemei előtt. Oda vágyik, Keletre, mint a berki szellő, Mely a lombok közt rést talál... Keletre, mint az égi felhő, Mely ott egy kedves sírra száll. Romló egészségi állapota gátolja hazatérését. 1882. október 22-én a halál kiragadja a tollat alkotó kezéből. Az Akadémia csarnokában ravatalozzák föl. Óriási tömeg kíséri a Kerepesi temetőbe, ahol - költői testamentumához híven - tölgyek alatt alussza örök álmát: A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat, Meg kelletik adni... Az 1992-ben felavatott szalontai szobra fölé is százados tölgyek terjesztik védőn hatalmas koronáikat. Az egykori szalontai hajdúvár omladozó öregtornyát - a hálás fiú és az Emlékegyesület anyagi segítségével - 1899-ben restaurálják, és falai között helyezik el a költő életéhez, munkásságához kapcsolódó erek-