Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A névnapi torta

csodálkozva, ámulattal néző kongreganistáknak a kedvenc mondás másik részét is. így esett meg, hogy Máriafalván az ünnepelt báró, névnapja ünnepén torta nélkül maradt. Mégis ő volt talán a világ legboldogabb embere, mert megadta sok pici szív örömét és megosztotta egy pici szív fájdalmát. Még aznap délután Vilics bácsi, a kocsis, egy nagy dobozzal állt meg a beteg Lacika szüleinek faluszéli, kicsi háza előtt. (A nagy doboz alig fért be a pici ajtón!) A meglepett szülőknek és gyermekeknek azzal adta át a dobozt, hogy a Reinhardt cukrászdából küldik, és a benne lévőt fogyasszák el jó étvággyal. Amikor a nagy dobozt illő tisztelettel és óvatossággal felbontották, hát abból egy nagy, díszes torta bukkant elő, tetején csokoládé krémmel. A csalág tagjai tágra nyílt szemekkel nézték ezt a számukra ismeretlen csodát, hiszen ők közelről még sose láttak ilyet! Annyit tudtak csak, hogy a gazdagok minden ünnepen tortát esznek. S milyen illata volt! Ahogyan a dobozt kibontották, a finom csokoládészag elnyomta a kis szoba savanyú földszagú levegőjét. A torta mellett egy kis névjegykártya feküdt a doboz fenekén: Gyógyulást és boldog névnapot kívánok Lacinak - olvasták a gyöngybetűkkel írott jókívánságot. A kártya másik oldalán fekete, nyomtatott betűkkel ez állott: dr. br. Apor Vilmos apátplébános. - Vajon miért küldte nekünk ezt a tortát a báró úr - kérdezte elcsukló hangon az édesapa, hiszen mi nem is vagyunk katolikusok, mi románok vagyunk. A csomagbontás közben érkezett haza a napközi otthonból a középső kislány, aki boldogan hozta a féltve őrzött kis csomagot, amelyben a báró úr tortaszelete szerénykedett... Édesapja kérdésére azonnal kész volt a válasszal : - Azért, mert a báró bácsi nagyon jó ember, ő nem azt nézi, ki, milyen vallású, ő azt akarja, hogy mindenki nagyon jó és boldog legyen, és hogy az emberek nagyon szeressék egymást, mert ő szeret bennünket. Ilonka néni ezt szokta nekünk tanítani a napközi otthonban. És átadta a kezében tartott kis csomagot Lacikának, elmesélve, mi is történt délután a napköziben. Laci boldogan vette át a kis csomagot, majd az egész család az asztalhoz ült, s jó étvággyal fogyasztották a báró úr tortáját. Jutott belőle bőven nemcsak a családnak, hanem a közben odasettenkedő, kíváncsi szomszéd gyermekeknek is. Amikor már a torta vége felé jártak, a még mindig meghatódott édesapa megtörölte kissé maszatos bajuszát (közben talán egy könnycseppet is felszárított inge ujjával) és csak ennyit mondott: A jó Isten éltesse neve napján mindannyiunk báró urát!