Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A 12 éves apátplébános

A 12 ÉVES APÁTPLÉBÁNOS Nehéz idők jártak a harmincas évek végén. A szegénység egyre elviselhetetlebbé vált. A munkaalkalmak nagyon megcsappantak. Még a nyáron, a cséplőgépek mellett (vagy a tarlón való böngészéssel), csak lehetett egy kis kenyérre valót keresni, de ahogy az őszi ködök ellepték a környéket, az emberek lelkére is ránehezedett a kétségbeesés. Mert most már nemcsak éhezett, de fázott is sokszáz nyomorgó család, különösen a külső perifériákon. Főként a sokgyermekes viskók lakói szorultak egyre nagyobb segítségre. A város képtelen volt minden rászorulón segíteni, hiszen a 80 filléres napszám is már csak egyre kevesebb családhoz jutott el. A kubikosok is, akik a nyár folyamán a Kettős-Körös meredek partján cipelték a földet látástól vakulásig, lassan hazatértek, csaknem üres marokkal. Nyári keresetükből alig maradt a téli tüzeléshez néhány kéve kóróízíkre, jobb esetben egy soványka kocsioldal akáctuskót tudtak beszerezni. Aki talán még több erőt adott ki magából, annál jutott a kis malacka számára pár mázsa kukoricaalj is, amit a részes törést végzőktől tudtak megvenni. De meleg ruhára, cipőre, csizmára már gondolni sem lehetett. Különösen a gyermekek részére nem. így bizony gyakran megtörtént, hogy a 2-3 iskolaköteles gyermek közül felváltva, mindig csak egyik mehetett, el az iskolába, a meglévő 1 pár lábbelivel. A többi - a még kisebbekkel együtt - otthon maradt mezítláb. Részükre az ügyes édesanya, egy-egy elnyűtt nagykabátból vagy nagykendőből készített otthoni kis mamuszkákat, hogy mégse a nedves, hideg konyhaföldön álljanak egész nap. Hej, pedig milyen jó volt az iskolában, ahol délben, az ütött-kopott kis csajkákban finom, meleg ételt is lehetett kapniuk a szegényeknek! És milyen nagy öröme volt annak a gyermeknek, akire éppen pénteki napon került iskolábamenés sora! Mert ilyenkor finom gulyásleves és sült tészta - finom, illatos bukta - volt az ebéd, amit a híres Soltész-pék sütött, jó nagyra, hadd teljék vele az éhes has! Aki ebéd alatt jól viselte magát, annak Szász néni, az ebédosztó 2 darabot is adott, mert mindig volt 2-3 hiányzó gyermek, akiknek megmaradt részét szét lehetett osztani. S az éhes hasú gyermek az egyik buktát hamar elfogyasztotta