Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Szent Péter pálfordulása

SZENT PÉTER PÁLFORDULÁSA Jó szokása van a magyar embernek. Ha jó a kedve, hát dalol. Ha szomorkodik, akkor is dalol. Ha a szegénység nyomja, akkor is dalol. S akinek sok a pénze, az már énekel. Mivel a dalolásért még pénzt sem kell fizetni, így a szegények is megengedhetik maguknak, hogy dallal szórakozzanak és szórakoztassák környezetüket is. Ezt a jó magyar szokást vette észre Huszár Laci bácsi is, a mindenki kántor bácsija, aki a hosszú téli délutánokon maga köré gyűjtötte a templomban, a temetéseken, no meg a lakodalmakban legjobban éneklő híveket és meg-alakította velük a katolikus népénekkart. (Persze, ebben nagy szerepe volt a fiatal plébánosnak, Apor bárónak is, aki muzikális ember volt és azt vallotta, hogy a szép éneklés megújítja az emberek életkedvét.) Volt ebben az énekkarban öreg, fiatal, meg még néhány jó hangú gyerek is, akik ministrálás közben olyan szépen felelgették szent misét mondó tisztelendő dominusz-vobiszkumára a kántor úrral együtt az et-kum-szpiritutuó-kat. Ezek az emberek - koruktól függetlenül - megegyeztek abban, hogy nagyon szerettek énekelni és szerepelni. Sok szép népdalt, egyházi éneket (no, meg magyar nótát is) elénekeltek a közös énekórákon, amelyek azért is voltak jók, mert a többnyire kubikos, napszámos foglalkozású tagoknak télen úgy sem igen volt mi mást tenniük. így legalább kocsma helyett - ahová pénzhiány miatt úgysem igen térhettek be - jól elszórakoztak a közös énekdélutánokon, meghallgathatták a kántor bácsi és kántor néni szép előadásait, amelyekben a régi kolozsvári színházról meséltek. De a plébános úr is gyakran felkereste őket, meghallgatta panaszaikat, próbálta őket - ha csak lelkiekkel is - segíteni. De ehhez a „társasági élethez" is kellett némi pénz, különösen, ha egyszeregyszer a fehér asztal mellett is bizonyítani akarták, hogy jobban szól a torok, ha egy kissé meg van „gyantázva" pár pohár borral. S honnan is lehetne ilyen szűkös világban pénzt szerezni, mint egy-egy jól sikerült műkedvelő előadás megrendezésével, amelyen - néhány fillérnyi belépődíj megfizetésével - akár a fél város kiszórakozhatja magát kedvére. Hiszen egy ilyen énekkarban sok jó szereplő akad, akiknek tudását kár lenne véka alá rejteni. Télidőben, a nyári