Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A becsület
ígérem, rezerválok az Ön számára egy püspöki széket, mert az a pap, aki híveiért olyan áldozatot tud hozni, mint Ön, az megérdemel a legfőbb vezetés részéről is minden támogatást. Azzal forrón kezet fogott a báróval, aki örömmel utazott vissza először szülőföldjére, ahol keservesen látta az ősi birtok széthullását. Majd Csíksomlyón adott hálát a Somlyói Madonnának, hogy megsegítette elhurcolt magyarjait, s ő pedig eleget tehetett magyar becsületének! Kérve-kérte a drága Madonnát, akármilyen szépen hangzott is Mária királynő ígérete, ne tegye annak megvalósítását lehetővé. Maradjon ő csak egyszerű plébános kis magyar hazájában, mintsem hatalmas püspök Nagyromániában! Mária királynő gyors intézkedésére - amelyről Apor báró sohasem tudta eldönteni, hogy az ő személyének, vagy inkább Petain tábornok kemény hangú kérelmének volt-e köszönhető -, pár nap múlva elkezdődött és karácsonyra már be is fejeződött a korábban elhurcoltak hazatérése. Apor bátor fellépései, mind a kommün, mind a román megszállás túlkapásai ellen meghozták számára - felekezeti különbség nélkül - a lakosság megbecsülését. Bármerre járt a városban, mindenhol barátilag üdvözölték, s megköszönték a város és lakossága érdekében tett fáradozásait. Ő ilyenkor nagy szerényen csak ennyit mondott: — Teszem, ami a kötelességem, s amit helyemben minden igaz magyar ember cselekednék. Ez a népszerűség azonban nem nagyon tetszett a helyi román hatalom urainak. Keresték is az alkalmat, hogy valamiképpen beleköthessenek, a tudtuk és engedélyük nélkül Bukarestet is megjárt plébánosba. Ez nem is váratott sokáig magára. Gróf Széchényi Miklós nagyváradi püspök január végére a híres búcsújáróhelyre, Máriaradnára megbeszélést hívott össze a román megszállás alatt élő erdélyi és partiumi püspöktársai részére, a soron következő egyházi kérdések megtárgyalására. El is indult Gyulára, hogy innen folytassa útját Radnára. Gyulán kapta kézhez azt a táviratot, amelyben a román katonai parancsnokság a radnai papi gyűlést betiltja. A püspök Takácsy Dénes gyulai káplánt bízta meg azzal, hogy az elérhető meghívottakat értesítse erről. Jó néhány nap múltán Apor plébánost, Takácsy Dénes káplánt és jó néhány városi tisztviselőt beidézték a román katonai parancsnokságra, s közölték velük, hogy-mint kémgyanús egyéneknek - mindennap jelentkezniük kell a román parancsnokságon azért, mert részesei egy Románia elleni földalatti összeesküvésnek. Takácsy Dénest külön azért is, mert a püspök titkos utasításait ő közvetítette. Ez az újabb megalázás nagyon rosszul esett Apor bárónak, de békével tűrte, s mindennap, sorstársaival együtt, pontosan jelentkezett a román parancsnokságon, akár a nyilvántartott bűnözők. Szerencsére ez a kálvária nem tartott sokáig. A román főhatóság a vád szinte
