Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A becsület

tudástól. De hát neki lehet, hiszen ő a királyné!) Egy csésze illatos kávé, pár csokoládébonbon elfogyasztása közben jól megértették egymást. S jó nagyot nevettek azon,hogy a királyné ereiben is folyik erdélyi vér, mert valamelyik őse erdélyi származású volt a krónikások szerint. Amikor már jól kibeszélgették magukat, a királyné megkérdezte: - Nos, kedves báróm, miben segíthetek Önnek? Apor báró erre átadta Petain tábornok pecsétes levelét. - Igen, a tábornok - mondta a királyné. Nagy tisztelőnk és nagyra becsüljük, mert igazi katona és sokat segít nekünk céljaink megvalósításában. Közben kibontotta a levelet, és elkezdte azt olvasni. A tábornok közölte benne a gyulai túlkapásokat, különösen kihangsúlyozva, hogy ártatlan, sőt a hatóságok által elrendelt intézkedés folytán jóhiszeműen jelentkező, törvénytisztelő, becsületes embereket a nemzetközi jog szerint sem szabad hadifogságba hurcolni. Ő személy szerint igen sajnálja, hogy ilyen ügyekben kell a fenséges asszony segítségét kérnie, de bízik korábbi jó kapcsolatukban, s meri remélni a gyors, igazságos intézkedést, ezeknek az embereknek a szabadon bocsátását, annál is inkább, mivel az antant vezérkara azt nem tűrheti el, hogy nevét ilyen túlkapásokkal beszennyezzék. A királyné arca kissé kipirult, felháborodott. A levelet nem is olvasta tovább, mert abban már csak a búcsúzás frázisai álltak. Csengetett a szárnysegédnek. Amikor a királyi férj szép szál szárnysegédje nagy tisztelgések közepette megjelent, felindult hangon adta át neki a levelet azzal, hogy a legfőbb antant parancsnokság elvárja a lehető leggyorsabb intézkedést, mert tűrhetetlen, hogy ilyen ostoba parasztok szégyent hozzanak a dicső román hadsereg nevére. Intézkedés után kérte vissza a nevére szóló levelet, hogy megválaszolhassa azt nagy tisztelőjének, Petain tábornoknak. A hadsegéd távozása után csak annyit mondott: - Nagyon sajnálom báróm, hogy katonáink néha megfeledkeznek az emberiességről és a nemzetközi szokásokról. De hát jó részük műveletlen. Mi viszont azért vagyunk, hogy az ő hibáikat helyrehozzuk. A tábornok leveléből megértettem, hogy jelen esetben jóhiszemű, vétlen emberekről van szó, s amint látta, azonnal intézkedtem. (Férjem pillanatnyilag gyengélkedik, s ezekkel az ügyekkel nem is akarom őt terhelni!) Merem remélni, hogy pár hét múlva valamennyien családjuknál lesznek. A becsületes román nép nevében én kérek Öntől és tőlük elnézést az őket ért sérelmekért. Ha netán valamelyiküket vagy családjukat anyagi sérelem is érte volna, kérem, közöljék, s mi segíteni fogunk. A bárót nagyon meglepték az igazi nemes lélekre valló szavak. Megilletődve köszönte meg a nagy jóindulatot, hozzátéve, hogy ez maga már eleve kárpótol minden kiszabadulót, minden korábbi sérelméért. - Kedves báróm, búcsúzott a királynő, ha sikerül mielőbb elérnünk, hogy terveink szerint az Ön kis városa is a mi nagy birodalmunkhoz tartozik, előre