Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A becsület

A BECSÜLET A román hadsereg közeledésének hírére bomlani kezdett az alig egy hónapos gyulai direktórium. A vezérkar (az 1 900 000 korona készpénz és egyéb értékek kíséretében) részben Szarvasra, részben a fővárosba költözött. Az itt maradó városvezetés falragaszokon figyelmeztette a lakosságot, hogy az ellenséges megszállás minden pillanatban várható. A fosztogatások, rablások ellen statáriumot rendeltek el. 1919. április 24-én, Szent György napján, az első román járőr, majd másnap az őket követő reguláris hadsereg is megjelent a városban. Vezetőjük kijelentette, hogy „vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül, az egyenlő elbánás elve alapján fogja a közrendet és köznyugalmat biztosítani." A város és környéke minden ellenállás nélkül megadta magát. A tornyokon lengő vörös zászlókat fehérek váltották fel. A városvezetés utasítása szerint mindenki tovább végezte a maga dolgát. A megszálló új román vezetés első intézkedése a városi elöljárók, görögkeleti papok és tanítók vezetésével román nemzeti gárda felállítása volt. Az új nemzeti gárda azonnal nekilátott az itt maradt direktóriumi tagok felkutatásához. Négy vezetőt: Dundler Károlyt, Grünfeld Jakabot, Beleznai Sándort és Oláh Tódort hamarosan elfogták, majd a román hadbíróság részére átadták. Amikor Apor bárónak ez tudomására jutott, telefonon azonnal felhívta Márkus Mihály ügyvédet, akit figyelmeztetett a pár nappal ezelőtt tett közös ígéretükre, hogy a direktóriumi tagoknak esetleges változás esetén nem lesz semmi bántódásuk; ígéret ellenében a vörösök megszüntették a túszszedést. Márkus ezt azzal hárította el, hogy az akciót a román hadbíróság indította, s neki ott nincs semmi kapcsolata. (Szemtanúk állítása szerint ő volt a feljelentő!) Amikor a báró az adott szó becsületére hívta fel figyelmét, azt mondotta: a nép ellenségeinek tett ígéret nem kötelez becsületre! A négy foglyot másnap, április 27-én a kis Körös-partján agyonlőtték a románok. Ezt annál is inkább fájlalta Apor báró, mert a kommün 35 napját véráldozat nélkül vészelte át a város, s a megszállás első napjaiban már 4 áldozatot kellett gyászolni. Fokozta a lakosság bizonytalanságát és a helyzet komolyságát, hogy az utcán április 29-én megjelentek Negru Emil hadnagy, román térparancsnok