Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A becsület

falragaszai, amelyek szerint mindazoknak a lakosoknak, akik aláírták a vörös hadseregbe való belépésüket, és Gyulán tartózkodtak, személyesen, a távollevők helyett pedig hozzátartozóiknak jelentkezniük kellett a József- főherceg laktanyában. Az itthonievőknek, illetve a közben hazatérőknek naponta névsorolvasáson kellett megjelenniük a laktanyában. Május közepén a jelentkezők közül 59 főt, hivatásos és tartalékos tiszteket, altiszteket, csendőröket Békéscsabára kísértek át, ahonnan - mint hadifoglyokat - Brassóba és más román fogolytáborba hurcoltak. Hiába bizonygatták a gyulaiak, hogy ezekkel az internáltakkal méltatlanul bántak el, hiszen nem fegyveresen, nem harc közben fogták el őket, hanem a román hatóságok felhívására, jóhiszeműen, becsületesen jelentkeztek. A román hatóságok azonban érdekükben semmit nem tudtak és nem is akartak tenni. Közben április 28-án Dabija román tábornok, a Békés megyéi román csapatok parancsnoka megjelent Gyulán és a Kossuth téren nagy beszédet mondott. E szerint a román csapatok itt létének két fő célja volt. Először az öszszes magyarországi román felszabadítása, másodszor az egész magyarságnak a bolsevizmustól való megmentése. Kijelentette, hogy nem a magyar nép ellen folytatnak háborút, hanem az irreguláris bandák ellen. Egyébként a magyar népet tiszteli és becsüli. Ezt követően pár nap múlva dr. Márkus Mihályt, a román nemzetiségi gyulai ügyvédet nevezték ki Békés megye prefektusává. Márkus a kommün által feloszlatott régi megyei rendszert és tisztviselőit visszaállította régi funkcióikba, azzal, hogy a jövőben a nagyszebeni kozmányzótanács rendelkezéseit kötelesek betartani. Ezt követően a megyeházára kitűzték a frissen felszentelt román zászlót. Az új prefektus Gyula polgármesterévé dr. Bucskó Koriolán városi főjegyzőt nevezte ki. A megszálló román katonaság jó részét magánházaknál szállásolták el, s élelmezésükről elsősorban a paraszti lakosságnál végzett rekvirálások útján „gondoskodtak". A lakosság - közöttük a román lakosok jó része - ezt nem nézte jó szemmel, hiszen már maguknak is alig volt ennivalójuk: a kommün alatt csaknem mindenüket le kellett adniuk az „önkéntes hozzájárulás" akcióban. Az új termés még igen messze volt, hiszen a szántóföldek jó része még ekkor is vetetlenül, megműveletlenül állt. A megszálló hatóságok, közöttük az új városi prefektus, nem fukarkodtak a rendelkezések kiadásával. Apor báró ezt így jegyezte be naplójába: „A román megszállás nemzeti szempontból újabb szenvedések forrása lett. Az iskolai hitoktatást a románok által kinevezett dr. Márkus Mihály prefektus visszaállította, de csakhamar eltiltotta a magyar földrajz, a magyar történelem és alkotmánytan tanítását. A felekezeti tanítók állami fizetéskiegészítését megszüntették, mire az áldozatkész hívei e terheket részint kölcsönként, részint a egyházközségi adó felemelésével vállalták magukra".