Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A forradalom tüzében
fegyvert ellenségeitek ellen, mert aki fegyvert fog, az fegyver által hal meg". A mi fegyverünk az imádság, az Isten igéjének hirdetése és annak meg-tartásában való példaadás. Azért köszönjük ajánlatukat, de azt nem fogadhatjuk el. A két fiatal tiszt kissé meghökkent, mert ilyén bátor hangú visszautasításra nem számítottak. De búcsúzáskor azért mégis valami olyasmit motyogtak, hogy fél szemüket azért a környéken tartják, mert hátha a direktóriumi tagok nem ismerik ezeket a nagyszerű isteni törvényeket. A következő napokban, amikor a helyi hírharsona egymás után ontotta a szigorúbbnál szigorúbb intézkedéseket, valahogyan a plébánia környéke is megváltozott. Ugyanis eddig a piaci napokon, kedden és pénteken az élelmiszer piac itt, a templom körül kapott helyet, míg a piac többi része az Erkel-szobor körül, a templom mögött nyüzsgött. Most, mintha az egész piac ide húzódott volna, a templom köré. Bár nagyon összezsugorodott az egész, mert sokan különösen a sátoros iparosok - ki sem mertek jönni. Egy nagyobb sátrat állított fel Marosán mester, a gyertyaöntő és mézeskalácsos, aki - a közeli húsvétra való tekintettel - szép gyertyákat, mézeskalács bábokat, házi készítésű diós grillázst, mákos kockát, a lányoknak színes nyalókát, a fiúknak pedig éles hangú cukorfütyülőt kínálgatott. De ha egy jobb ruhájú felnőtt állt meg sátra előtt, annak a szép, átlátszó papírba csomagolt „debreceni" mézeskorongokat ajánlotta, amelyekre a belvárosi templom képe volt préselve. A nagyobb lányok nyakába pedig mézeskalács rózsafüzért akasztott, amelynek alján - direktórium ide vagy oda - szép kis kereszt, töviskoszorús Krisztus-képpel függött. A plébános elrendelte, hogy a templom főkapuját tartsák zárva, nemcsak azért, hogy az esetleg magukról megfeledkezett egyének oda könnyen behatolhassanak, hanem azért is, hogy a piac zaja ne zavarja az ájtatos emberek imádkozását. S nem utolsósorban azért is, mert a toronyba beköltözött a Katonatanács magasmegfigyelő alakulata, s a két ajtó közvetlenül egymás mellett van. Másnap reggel - a két katona látogatása után - hatalmas deszkás kocsikból nagy tömegű burgonyát raktak le a piactér Dobay-nyomda felőli sarkán. A nincstelenek ellátására szánt olcsó burgonyáról volt szó, s mivel az üzletek még zárva voltak, hát itt mérték szét az igényjogosultaknak. Hatalmas nyüzsgés volt a burgonyahalmok körül. Reggeltől estig hozták, adták az olcsó élelmiszert. S hogy visszaélés ne történhessék, éjjel-nappal egy-egy fegyveres katona őrizte az árut, s ellenőrizte a szétosztást. (Amikor az álmatlan éjszakákon Apor báró ablaka alatt hallotta az el-elsétáló, burgonyát őrző katona egyenletes lépteit, azonnal eszébe jutott, amit a katonák búcsúzáskor mondtak, hogy fél szemmel azért a környéken maradnak.) De az is biztos volt, hogy ezeknek a tornyot, burgonyát őrző fegyveres katonáknak vörös parolis zubbonya alatt igazi magyar szív dobogott!
