Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A forradalom tüzében
Ilyen körülmények között az egyházak is számolhattak a legszigorúbb elbánással. Apor báró és maroknyi kis serege, a káplánok, akik vele együtt laktak a plébánia épületében, fel is készültek erre testileg és lelkileg is. Az egyházi értékeket, kelyheket, szentségtartókat, a legfontosabb iratokat, anyakönyveket biztonságba helyezték, mint ahogyan azt még az őszirózsás forradalom kitörésekor a püspök elrendelte számukra. De pánikhangulatba nem estek. A szentmiséket az addigi rendben megtartották mindkét templomban. A hívekkel való kapcsolatot, a szentségek kiszolgálását, a gyóntatást és áldoztatást zavartalanul végezték. Az iskolák államosításáról szóló rendelet 1919. április l-jén jelent meg. A Vörös Zászló április 3-i számában közölte, hogy „az iskolákból ki fognak zárni egy csomó ócska eszmét, amit felváltanak a mai korhoz illő erkölcsi neveléssel. Az iskolák államosítása csak egyszerűvé és nagyszerűvé avatja a nevelés kérdését. Új szellemet visz a falak közé, új életet, új felfogást a gyermekek lelkületébe." Ez már nagyon érzékenyen érintette az egyházakat, hiszen jól kiépített iskolahálózattal rendelkeztek, amelynek elvesztése minden bizonnyal megfosztotta volna a fiatalokat az egyházi nevelés lehetőségétől, a keresztény erkölcsiség megismerésétől. Bár az is benne volt a rendelkezésben, hogy az ott dolgozókat továbbra is tisztességes megélhetéshez juttatják. A Vörös Zászló április 5-i száma terjedelmes közleményben lépett fel a katolikus egyház ellen. „A katolikus egyház hatalmát a nagy vagyon adja" - írja. „Az államtól eredő vagyon végeredményben közvagyon, amit nem lehet osztály- és vallási gyűlölet szítására felhasználni. Az állam és az egyház szétválasztására szükség van egy igazságos államban, mert csak így érhető el a teljes vallásszabadság... Most, hogy az állam szigorúan elkülönült az egyháztól, uralkodó felekezet nincsen. A vallás mindenkinek magánügye... A kötelező hitoktatás eltörlésével megszűnik, hogy vallás ürügye alatt egy kapitalista osztályállam hamis ideológiájával fertőzzék meg a tanulók zsenge lelkét. A direktórium mindent elkövet, hogy az egyházi reakciót visszaszorítsa, de arra is ügyel, hogy az egyszerű embereket vallásos érzületükben ne bántsa meg." Az április 4-én életbe lépett rendelkezések minden iskolából kitiltották a vallásoktatást, megtiltották a gyermekek közös templomba járását, le kellett szedni a feszületeket és meg kellett szüntetni az imádságokat. Felszámolták a vallásos egyesületeket és összeszedték a kegyes alapítványi pénzeket. Ezek az intézkedések az egyszerű, vallásos emberek érzületét nagyon sértették, különösen a hitoktatás beszüntetését vették nagyon zokon, mert nem kívánták, hogy gyermekeik a „mai korhoz illő erkölcsi nevelést" kapjanak. (Mert amit maguk körül azokban a hetekben láttak, tapasztaltak, arra az anarchiára nem kívánták gyermekeiket oktatni és nevelni.) Ezért tiltakozó menetet szerveztek, s olyan nagy tömegben vonultak a direktórium hivatala elé, hogy a direktórium - rövid tanácskozás után - kénytelen volt az iskolai hitoktatást
