Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A forradalom tüzében
interurbán beszélgetést jelzett. Nagyváradról hívták, a püspökségről. Bejelentették, hogy Pesten kitört a forradalom (amit később a Károlyi Mihály-féle őszirózsás, polgári demokratikus forradalomnak tituláltak). A püspöki titkár megfelelő tanácsokat, utasításokat adott, de közben már szétkapcsolták a vonalat... És ezzel elkezdődött Apor báró, gyulai plébános debütálása. Az őszirózsás forradalom kitörése után a hatalmat átvevő Nemzeti Tanács hivatalos megalakulásáig eltelt pár nap alatt elszabadult a pokol Gyulán. Az éhező lakosság, a frontokról rongyosan hazaérkezett éhes katonák és a közéjük vegyülő néhány magáról megfeledkezett, kapzsi ember megrohamozta a vasútállomást, feltörte és kifosztotta az ott veszteglő, megrakott teherkocsikat. A feltört vasúti raktárakból nagy mennyiségű élelmet, petróleumot raboltak el. Ami még fokozta tettük súlyosságát: a szolgálatot teljesítő raktárost oly súlyosan bántalmazták, hogy sérüléseibe belehalt. Mivel állami pénzek már nem álltak rendelkezésre (hiszen adót senki nem fizetett), a Nemzeti Tanács - az éhezés elkerülésére - a tehetősebb gazdáktól, módosabb polgároktól megszabott összegű „adományt" vett igénybe, amelyet a háborúban való vélt meggazdagodás arányában vetettek ki a lakosságra. Bár az egyházakat nem kötelezték adományok szolgáltatására, Apor báró mégis intézkedett, hogy az egyházi földek is megfelelő segítséget nyújtsanak ehhez az akcióhoz. 1919. március 21-én újabb változás történt a politikában. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot és megalakultak országszerte a végrehajtó szervek, a direktóriumok. A proletárdiktatúrának ez az új szervezete magához akarta ragadni a hatalmat, s le akart számolni az addigi „tőkés" politikával. „Minden hatalmat a proletárok kezébe" jelszóval azonnal nekiláttak a szocializálásnak, az államosításnak. Ennek a diktatúrának már keményebb, radikálisabb, szélsőségesebb egyének voltak a vezetői, mint a Károlyi-féle forradalomé. Ez már nemcsak az egyháznak, de magának a fiatal plébánosnak, Apor bárónak is megkeserítette az életét, hiszen a direktórium intézkedései közül szinte elsőnek kerültek terítékre az államosításokkal együtt az egyházellenes intézkedések is. Március 25-én a direktórium átiratot küldött valamennyi felekezet vezetőjének, tudtul adva, hogy a tanácshatalom mindenki számára biztosítja a szabad vallásgyakorlást, azonban nem tűri, hogy a papok a szószéket proletárdiktatúraellenes izgatásra használják fel. Március 27-én államosították a helyi sajtót s az eddigi „Békés" c. hetilap helyett a „Vörös zászló" lett a helyi hírharsona, s esetenkénti különkiadásokban közölte a legújabb direktóriumi intézkedéseket: az Almássy-kastély és a benne lévő értékek lefoglalását, a bankok, nagyobb üzemek államosítását, malmok, szállodák, éttermek szocialista ellenőrzés alá vonását, az üzletek bezárását és leltározását.
