Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A mennybe vivő kitüntetés

ge tudta, hogy ő annak idején merészen kiállott népéért a románokkal szemben is? E gondolatoknál átvillant agyán, hogy miért is kell neki innen, az egyik határ mellől egy másik, egy egyre veszélyesebb határ mellé mennie szolgálattételre. Itt csak egy városért kellett helytállnia, de ott egy egyházmegyéért vagy talán egy egész országért kell megküzdenie. Ki tudja ezt? De hát Roma Iocuta... És jöttek a felkészülés napjai a távozásra. A búcsúvétel neki is, híveinek is nagyon nehezen ment. Elhagyni a sok ismerőst, barátot, gazdagot, szegényt, felnőttet, gyereket. Hiszen valamennyien a szívéhez nőttek. Pár hét alatt végigjárta az egész várost, a külvárosokat s mindenkitől elköszönt; legalább egy-egy meleg kézfogással köszönte meg nyája tagjainak, hogy segítették pásztori munkáját. (Akkor még gondolni sem merte, hogy pár esztendő elteltével ő lesz a Jó pásztor, aki életét adja juhaiért, és hogy ez a nagy kitüntetés, amellyel őt a pápa őszentsége most megjutalmazta, egyenesen a mennyországba viszi majd.) Eljött a nagy nap is, 1941. február 24-e, Szent Mátyás napja, a püspökszentelés időpontja. Az egyházban az a szokás, hogy a püspökszentelést mindig valamely kiemelkedő szent névnapján végzik, bizonyára azért, hogy ebben a nehéz munkában külön - a mennyekben - kiemelkedő védőszent segítsen az új püspöknek. Mivel a belvárosi plébániatemplom kicsinek bizonyult a sok jelentkező befogadására, akik ezen a ritka szertartáson részt szerettek volna venni, az egyháztanács a templom hajójának két oldalán, a bejárat és a mellékoltárok fölött, két hatalmas galériát építtetett ki az ügyes gyulai ácsokkal. De még így is alig fértek el a kíváncsiskodók. (Az áhítatos résztvevők részben az oratóriumokban s az első padsorokban kaptak kijelölt helyet.) A püspökszentelést az ország hercegprímása és továbi két püspök végezte, sok-sok szerpap segédletével. Csaknem 4 órán át tartott a szertartás, de mégsem unta senki, mert minden megjelent előre megkapta írásban a teljes szertartás forgatókönyvét, benne az imádságok és énekek pontos szövegével. így nemcsak pontosan nyomon követhették az ismeretlen ceremóniát, hanem bele is kapcsolódhattak mind az imába, mind az énekekbe. így igazán bensőségessé vált hosszú szertartás, mert hívei együtt imádkoztak a felszentelendővel. A hosszú szertartás végén, kezében aranyos pásztorbottal, fején csillogó püspöksüveggel, vállán hermelinpalásttal, mosolygó, átszellemült orcával indult meg az új püspök, hogy régi híveinek első püspöki áldását adhassa. (Hiszen azért kérte Gyulára a püspökszentelést, mert az első püspöki áldásnak csodatevő hatása van!) Hívei térden állva fogadták az áldást, nemcsak a templomban, hanem a templom előtti téren is, ahová hangszórók közvetítették a szertartást. Amíg az új püspök végiglépkedett a templom főhajóján, osztotta az áldást a város apra-