Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A mennybe vivő kitüntetés
tehetségét, minden erejét, minden gondolatát, érzelmét, minden leheletét, szívdobbanását hívei javának, a lelkek üdvének szentelje." Egy pillanatra átvillant rajta: vajon jó példát mutatott-e híveinek, vagy csak megírta a tennivalókat, de őróla leperegtek az azokban rejlő kötelességek? De mindjárt meg is nyugodott, mert a következő képsorban feltűnt előtte mindaz, amit sikerült megvalósítania: létrehozta a Szociális Misszió Társulatot, összegyűjtve benne azokat a jószívű, adakozó, tehetős asszonyokat meg leányokat, akik adakozni és dolgozni is tudtak, s akik nagy segítségére voltak nyomorenyhítő akcióiban. A fiatalabb generációt is sikerült összekovácsolni és megfelelő programmal ellátni. Négy kongregációt hozott létre, amelyek kor, nem és társadalmi helyzet szerint szétválasztották ugyan a fiatalokat, de így sikerült mindegyiknek külön-külön olyan funkciót biztosítania - az ájtatosságon, vallásosságon, lelki és testi tisztaságon kívül, amely közös követelmény volt mindegyiknél —, amely funkciók legjobban megfeleltek egy-egy csoportnak. Különösen közel állott hozzája az Úrleányok Mária Kongregációja, amelynek tagjai - valamenynyien iskolázott leányok lévén - a legtöbbet tudtak tenni a családlátogatások, nyomorenyhítő akciók, kulturális foglalkozások és egyéb tennivalók megvalósítása terén, főként azért, mert jó részük nem dolgozott, otthon élt a családi környezetben, így volt elég szabadideje az egyesületi munkára. Gyönyörűen énekeltek, kulturáltan szórakoztak, igen jó segítséget nyújtottak az apácáknak is, az iskolán kívüli gyermekfoglalkozásokon. A KALOT és a KALÁSZ elsősorban a parasztifjúságot fogta össze, főként a magasabbszintű gazdálkodás elősegítése érdekében. (Sok volt a kisbirtok Gyulán.) Külön melengette szívét a két énekkar létrehozása, hiszen muzikális ember volt, akit a szép zene, ének mindig megújít. A Cecília-énekkarban sikerült azokat a zenekedvelő, hangszerekhez értő, elsősorban értelmiségieket összehozni, akikkel a magasabb igényű kórusműveket is elő lehetett adni. Különösen az ünnepi szentmisék énekbetéteit adták elő csodálatos áhítattal. De nemigen maradt le mögöttük a Huszár kántor által szervezett Katolikus Népénekkar sem. Ennek tagjai az iparos, munkás, napszámos rétegekből kerültek ki. Egyben valamennyien egyek voltak: kitűnően énekeltek, szerepeltek a színpadon. Az idősebbeket fogta össze a Rózsafüzér Társulat, amelynek ájtatos tagjai idősebb koruk ellenére - talán a legmozgékonyabbak voltak. Ott találhattuk őket minden templomi és világi ájtatosságon, különösen a utániakon. S ha két ájtatosság között csak pár perc szünet is akadt, azonnal elkezdték közösen, fennhangon imádkozni a szent olvasót. De az ő kezük díszítette naponta az oltárokat, szobrokat, kápolnákat is.
