Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A mennybe vivő kitüntetés
De már el is hessegette magától a kísértés csalfa délibábját. Azonnal eszébe ötlött, hogy az új hely, amit számára kijelöltek, nagyon várja az ő munkáját, az ő sok-sok tapasztalatát. (S kezdett valami kis büszkeség bizseregni szívében. Csak jó munkát végezhetett eddig, ha már Rómában is felfigyeltek rá!) Az alkotás öröme, az új feladatok nagyszerűsége visszaidézte benne kora ifjúságát - hisz már ötvenéves lesz nemsokára -, amikor ugyanilyen fes zültségekkel, kétségekkel vette át gyulai parókiaj át. És a jó Isten megsegítette. Adott neki elég erőt, kitartást, türelmet, bölcsességet, hogy két évtized alatt nagyjából meg tudta valósítani, amiket maga elé célul tűzött ki. Szép, faragott székébe roskadt, arcát két tenyerébe temetve, végigvonult előtte az a két szép évtized, amelyet Gyulán az ő neve is fémjelzett. Látta magát, amintaz 1919- március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság első ténykedéseként betiltott vallásoktatás ellen hogyan tudott mozgósítani nagy tömeget, mellyel sikerült rákényszeríteni a direktóriumot az iskolai hitoktatás visszaállítására. S amikor ezért őt és káplánját izgatással vádolva felelősségre vonták, erélyes hangú levélben közölte vádlóival, hogy „...mi a vallást védjük, s annak az iskolából való kitiltása ellen a végsőkig védekezünk!" Amikor április 20-án, alig két héttel a tiltakozás után egy budapesti véresszájú központi megbízott - itt Gyulán - követelte a „gyönge kezű direktóriumtól", hogy ha kell, vérfürdő árán is rendezzenek tisztogatást a gyulai burzsoák között, s a nagyobb nyomaték kedvéért a likvidálandók névsorát is magával hozta - Apor báró ezt egy bizalmas hívétől megtudva, azonnal elment a direktórium vezetőihez, és Isten nagy segedelmével sikerült azokat lebeszélnie a vérontásról. így Gyulán nem került sor a „nagy tisztogatásra" 1919-ben. Erre már csak azért sem kerülhetett sor, mert pár nap múlva a román hadsereg katonái vonultak be a városba. Bizony azok ellen is küzdenie kellett. Az új vezetéssel megbízott Márkus Mihály prefektus engedélyezte ugyan az iskolai hitoktatást, de eltörölte a magyar nyelv, a magyar történelem és földrajz oktatását az iskolákban, valamint az egyházi tanítók fizetésének állami kiegészítését. De ő ez ellen is sikeresen vette fel a küzdelmet. Amikor 1919 decemberében a román parancsnokság több volt magyar katonatisztet internált Gyuláról, mert azok korábban felesküdtek - kényszerből - a Tanácsköztársaságra, ő megpróbált érdekükben fellépni a helyi parancsnokságnál. Amikor ez nem sikerült, elutazott Bukarestbe és Mária román királynétól kért számukra kegyelmet. Útja már sikerrel járt, s mire hazaérkezett, a foglyok szabadok voltak! A város és a lakosság érdekében tett bátor fellépéséért, kiállásaiért a lakosság - felekezeti különbség nélkül - szeretetébe fogadta őt, de a megszálló román hatóságok szemében annál nagyobb szálkává vált. Alig telt el ismét pár hét, a megszállás újabb gyötrelmei szakadtak rá. Egy a román katonai parancsnokság helytelen intézkedése miatt meghiúsult -
