Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Elhangzott a szó

vége lenni, hogy nemcsak a szülőt veszítjük el, hanem gyermekeit is, ezért nem büntetnünk, hanem inkább segítséget kell nyújtanunk Nusikának is! Jelvényét megtarthatja, s továbbra is szeretettel gondolunk rá. -És az is nagyon fáj Nusikának, hogy az esküvőjén, a református templomban, nem lehetnek ott kongreganista testvérei - szól közbe Szász Erzsi. - Kedveskéim, minden templom a jó Isten háza. Ezért én merem remélni, hogy Nusika esküvőjén ott lesznek kongreganista testvérei is. Hiszen tudomásom szerint - nem Nusika akaratából alakul úgy helyzete, hogy nem a Szűzanya oltára előtt köti meg házasságát. De azért mi kérni fogjuk a Boldogságos Szüzet, hogy kísérje áldásával Nusikának és egész családjának további életét. Pillanatnyi csend támadt. Ennyi őszinte, emberi szót egy pap szájából még nemigen hallottak az ott lévők. Hiszen a vegyes házasság kérdése mindig, minden egyháznál a kényes kérdések közé tartozik, mivel nemcsak két emberről, hanem egész generációk további helyzetéről történik abban döntés. Márpedig az senkinek nem lehet közömbös, hogyan alakul a jövő. Igaz, van, ahol a házasulandó feleket nem elsősorban az érzelmi szálak, hanem inkább az anyagiak vezérlik, vagy éppen egyéb, más érdekek befolyásolják. Ezeket természetesen ennek megfelelően kell elbírálni. De amikor valaki vétlen, azt büntetni nem szabad. Ezt értették ki főpapjuk megnyilatkozásából a jelenlevők. A nagy csendet kintről, az országút felől szokatlan lárma zavarta meg, amely egyre jobban elvonta a kis csoport tagjainak figyelmét. Kürtszó, motorzúgás, pattogó parancsszavak arra engedtek következtetni, mintha katonák közeledtek volna az országúton. Néhány mozgékonyabb leány az ablakok fényvédőit felhúzta s már akkor az épület előtt lehetett látni a kerékpáros katonákat, élükön egy katonai Puch oldalkocsis motorkerékpáron a vezetőjük. A csoport vége eléggé messze lehetett, mert messziről hozta a szél a nótaszót: Elhangzott a szó, zeng az induló... .. .Édes Erdély, itt vagyunk, érted élünk és halunk... Ezt a dalt még. nem hallották eddig. Minden belső fegyelmet felbontva kiki iparkodott vagy a2 ablakokhoz, vagy éppen ki az udvarra, hogy onnan jobban láthassa az elvonuló katonákat. Még jó száz métert mehetett a csapat eleje, amikor onnan kürtszó harsant. Megálljt, pihenőt jelzett a kürt. A csoport vége éppen akkor ért a napközi otthonhoz. A fáradt, poros katonák az út mellé tolták kerékpárjaikat, ott egymásnak támasztották őket, ők maguk pedig pár percre leheveredtek a hűs árokszéli fűre. Gondolom, nem véletlen volt, hogy éppen ott álltak meg, ahol megálltak. A jó szemű „menetéi" egyből észrevette a napközi otthontól jó 100-150 méter