Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Elhangzott a szó
más szervezetektől is segítséget. Ott például mi adunk kevesebbet. Azért kell felméréseinket nagyon pontosan, mindenre odafigyelve végeznünk. Kérem, e szerint cselekedjenek! Már a végefelé jártak a tulajdonképpeni munkának, amikor a báró arra lett figyelmes, hogy egy kis csoport - a többitől külön húzódva - szinte indulatosan vitatkozik, majd az egyik lány sírásra fogja a dolgot. - Mi baj van, hölgyeim? - kérdezi kissé tréfásan Apor báró. - Nem igazság, báró úr, pattant fel egy érettebbnek látszó kongreganista, akiben Szász Erzsit, a székelyt lányt ismerte fel a plébános. - Nem igazság, hogy Nusinak vissza kell adnia a kongreganista jelvényét azért, mert református fiúhoz fog hozzámenni - folytatta Erzsi. Ő eddig is nagyon tevékeny tagtársunk volt. Még most is, pár nappal az esküvője előtt is eljött, hogy még utoljára elvégezze az összeírást az ő utcájában. S mi úgy engedjük el közülünk, mint egy idegent, akit talán még a legkedvesebb leánykori emlékétől, kongreganista jelvényétől is megfosztunk? Ez nem igazság! Apor báró értetlenül állott a hangoskodók előtt. Majd megmagyarázták neki, hogy a kongregációban olyan szokás honosodott meg, amely szerint más vallású fiúval kötött házasság esetén a jelvényt vissza kell adni. - Nagyon sajnálom, hölgyeim, hogy eddig téves úton jártak. A jelvényt csak annak a kongreganistának kellett volna visszaadnia, aki a házassággal együtt a vallását is elhagyja, más vallásra tér át. Mert ebben az esetben, az új vallásánál már nincs szüksége a Mária-jelvényre. De aki csak más vallású férfival lép házasságra, s az egyházak között történt közös megegyezés szerint, továbbra is a mi hitünkön marad, annak igenis joga van továbbra is megtartania a jelvényét. Mert a házasság szentsége az Úristen legkülönösebb ajándéka. Ez a szentség két ember közös akaratából, a szívükben fakadt szerelemből jön létre, s a szerelem általában nem nézi, kiket boronál össze, nem válogatja ki felekezetük, világnézetük vagy faji hovatartozásuk szerint az embereket. Akiket Ámor nyila megérint, azoknak egymáséi kell lenniük! A házasságot maga az Úristen személyesen alapította, még annak idején, a paradicsomkertben, amikor a bűnbeesés alkalmával azt mondotta az első emberpárnak, Ádámnak és Évának: „Menjetek, szaporodjatok és népesítsétek be a földet!" És mert ezt a szentséget csak két ember szerelme hozhatja létre, nekünk nincs jogunk vele szemben retorziókkal élni. Adhatunk jó tanácsot, segítséget is adhatunk, de megtiltani emberi okok miatt nem szabad! Arra kell törekednünk, ha két más felekezetű ember lép házasságra, hogy gyermekeik megkaphassák azt a vallásos nevelést, amit megkívánunk tőlük. Ebben kell a szülőknek megegyezniük. És mert az ilyen helyzetbe kerülő kongreganista testvérünknek nehezebb lesz a helyzete, mint aki vele egy felekezetű férjet kap, miért nehezítsük még tovább helyzetét. Az ilyen erőszakolt eseteknek az szokott a
