Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

rejlik. Amire egy-egy birtokos a maga erejéből képtelen, összefogással, szövetkezéssel megvalósítható..." A nagyüzem előnyeit a törpebirtokos parasztság számára biztosítani csak a kistermelők szövetkezeti tömörülésével lehet. A kongresszus szerint "a nagytőke és a bankok uzsorája" ellen és a kereskedelem spekulációja ellen is a termelő-, beszerző-, értékesítő- és hitelszövetkezetek létesítése a leghatásosabb védelem.

220 A parasztpárt következetesen képviselte a szövetkezeti szocializmus elvét, míg a kisgazdák a dán típusú szövetkezeti agrár kapitalizmust vették célba. A gyakorlatban azonban a szövetkezetek támogatása elmaradt s így a háborút követő ígéretes szövetkezeti láz (rövid idő alatt 2500 földműves-szövetkezet alakult s a régi, kapitalista szövetkezetek is demokratizálódtak) fájdalmasan lehűlt. A vagyonos, tőkés szövetkezetek kereskedelmi tevékenységük révén megéltek ugyan, de a földreform után alakult földművesszövetkezetek - melyek egy része a volt nagybirtok termelő berendezéseivel közösen akart termelni is! - támogatás, hitel nélkül el sem kezdhették a munkát; vegetáltak s nem kis számban megszűntek. A kisgazdapárt is észrevette az anomáliát s természetesen felhasználta azt politikai küzdelmei során. így pl. Horváth János kisgazda képviselő 1946 szeptemberében interpellált - a szociáldemokrata vezetésű Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztériumot bírálva - a szövetkezetpolitikai gyakorlat miatt, melynek következtében sok parasztszövetkezet megbénult. Szóvá tette pl. hogy adminisztratív huzavonákkal hátráltatta a kormányzat jónéhány szövetkezet kereskedelmi tevékenységét, korlátozta egyes szövetkezetek tevékenységi körét, miközben a magánkereskedem zavartalanul működhetett. Kevesellte az állami támogatást és sokallta a képviselő a pártok, hatalmi szervek beavatkozásait a szövetkezetek életébe. Rónai Sándor miniszter a bajok egyik okát a szövetkezeti törvény - pártközi viták miatti - késedelmében látta. A pártok beavatkozását, mint konkrét vádat nem válaszolta meg 221 Az 1947. októberi kormányprogram nem véletlenül tartalmazta a szövetkezetek sürgős talpraállításának, fokozott támogatásának ígéretét. (Igaz, a program az áruforgalom és a kereskedelem vonalán is csak a második helyet kívánta biztosítani a szövetkezeteknek az állami vállalatok után.)

222 Gerő Ernő az MDP I. szövetkezeti konferenciáján (1948 júliusában) a szövetkezetügy elmaradottságának okát a demokratikus szövetkezeti hagyományok hiányában, ill. abban látta, hogy a felszabadulás utáni lázas munka miatt nem jutott kellő energia a szövetkezetekre; de elismerte azt is, hogy a párt soraiban elméletileg is tisztázatlan volt a követendő út, a szövetkezetek helye a népi "demokráciában".

223 Úgy tűnik, hogy a korábban említett, parasztsággal szembeni kommunista bizalmatlanság a szövetkezetekkel, még a háború után alakult földműves-szövetkezetekkel szemben is megnyilvánult. A hatalmi pozíciók nyílt és bizonyos megszerzéséig, a munkásosztály és pártja vezető helyének 220. Uo. 284. 221. Ngy. N. II. 498. (1946. szept. 3) 222. SzN 1947. okt. 21. ("A Magyar Köztársaság kormányának programja") 223. Uo. 1948. júl. 11.