Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948
elleni eredményes munkáspárti harc kiéleződése kapcsán az MKP-nek címezve kijelentette: a parasztság nem engedi, hogy reakciósnak titulálják pártját azok, akik csak egyetlen párt tagjait ismerik el a demokrácia híveinek. A nem alaptalanul diktatórikus törekvéssel vádolt MKP-t figyelmeztette: a paraszt nem hajolt meg a főszolgabíró előtt, de nem fog meghajolni az egyeduralmat akaró párttitkár előtt sem; majd hozzátette: nem okos politika az, ha a munkásság magára marad az egyre szűkebben értelmezett demokráciában. 214 1947 októberében Pártay Tivadar a háborút követő három évet az iparpártoló politika időszakaként jellemezte és szót emelt a parasztság egyenjogúsításáért, a "mostohagyerek" sors megváltoztatásáért; nemcsak a választások előtt kell hízelegni a parasztnak - vágott élesen az MKP felé-, hanem utána is cselekedni az ígéretek szerint. Pártay azzal vádolta a kormányzatot, hogy az ipart bőkezűen szanálja a parasztság áldozatai árán és sürgette a mezőgazdaság intenzívebbé tételét, a kormányzat gyors és mielőbbi segítő beavatkozását. 215 A parasztpárt végig ragaszkodott a szoros szövetséghez az MKP-vel, tagja volt a Baloldai Blokknak, ha vezetésén belül nem jelentéktelen harc folyt is a párt vonalának megtartása, ill. korrekciója ügyében. A párt jobbszárnya ugyanis szívesen vette volna a szakítást az MKP-vel és a kisgazdákkal való szövetséget és együttműködést. 216 Ugyanakkor a parasztpárt baloldali szövetségeseinél sürgette, hogy ne csak hatalmi célokért harcoljanak, hanem több figyelemmel legyenek a konkrét gazdasági-társadalmi kérdésekre s főként a paraszti követelésekre. 217 A párt vezetője, a centrum lelke, Veres Péter a Nemzetgyűlésen már 1945 decemberében hangot adott a kormányzat agrár-intézkedéseit illető elégedetlenségének: a paraszt szívesen nélkülöz mondta -, de szeretné egyszer már a nélkülözés eredményét is élvezni. Széles szövetkezeti hálózatot kívánt és a paraszti kiszolgáltatottság megszüntetését: legyen övé is az állam, a bank, a (szövetkezeti!) feldolgozó ipar. Jegyezze meg mindenki - a figyelmeztetés mindhárom koalíciós parnernek szólt-: a magyar paraszt, ha mást nem is, de lélekben ellenállni, szabotálni azt tud. Végezetül Veres Péter arányos és egyensúlyra törekvő újjáépítés mellett érvelt. 218 Az SZDP már 1945 nyarán a belterjes mezőgazdaság érdekében széleskörű és ingyenes szakoktatást, olcsó gépakciót és mindenek előtt termelő és értékesítő szövetkezetek létesítését szorgalmazta. Az SZDP a szövetkezetek révén látta biztosítottnak a kisbirtokosok részére a nagyüzem előnyeit, a tervszerű termelés lehetőségét, jobb gép- és hitelellátást, a közvetítő kereskedelem kikapcsolását, mezőgazdasági ipartelepek létesítését. 219 A szövetkezetek létesítése és támogatása a koalíció minden pártjának programjában szerepelt. Természetesen, hiszen a földreform utáni kisparaszti mezőgazdaság életképes csakis erőteljes szövetkezeti mozgalom révén lehetett. Az MKP III. kongresszusa is leszögezte: "Az egyesülésben felmérhetelen erő 214. Uo. 1947. febr. 9. ("Parasztsággal vagy nélküle?") 215. Uo. 1947. okt. 26. 216. A parasztpárt kemény belső küzdelmeihez ld.: Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 19441948, Bp. 1972. 177,217. Uo. 189.218. Ngy. N. 88. 219. Az M KI 1 és az SZDP határozatai 108.-