Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

közvetlenül követő időben az illetők megszokták, hogy - a közigazgatás és a demokratikus pártok bénultsága idején - mindent maguk intézzenek. Az MKP 1945. júliusi KV ülése megállapította, hogy a baloldali szektaszellem kiküszöbölése még csak kis mértékben történt meg. Az 1945. novemberi választások után is megállapította a pártvezetés: a baloldali szektaszellemet és a "vele járó" helyi diktátorokat nem sikerült kiküszöbölni.

209 A párt III. kongresszusa sem véletlenül szorgalmazta a nyitást a középparasztság felé (egyidejűleg harcot hirdetve a kulákok ellen).

210 Tegyük hozzá: a balosok az átmeneti taktikát nem értették; hamarosan elérkezett a változatlan stratégiai vonalvezetés érvényesítésének lehetősége... A kisgazdapárt nem rendelkezett részletes és konkrét agárprogrammal

211 s inkább koalíción belüli ellenzéki pozíciót foglalt el - jórészt objektív kényszerűségből is: bírált, nemzetgyűlésen-sajtóban-népgyűléseken sorolta fel a falu tényleges és vélt sérelmeit s nagyobb állami támogatást, a mezőgazdaság kedvezőbb kormányzati megítélését követelte. A kisgazdák lényegében a fejlődést a tulajdonos parasztságra kívánták alapozni s nem munkás-paraszt hatalmat kívántak mielőbbi szocialista végcéllal, mint a munkáspártok és főként az MKP, hanem egyfajta demokratizált kapitalista, paraszti-munkás népi demokráciát. A harcban - abszolút parlamenti többsége ellenére - fokozatosan alulmaradó, pártja jobboldali, majd centrista erőit is kénytelen-kelletlen lemorzsoló kisgazdapárt megnyilatkozásai előbb a hatalmi igényeket, majd a hatalmi remények eloszlását követő elkeseredett utóvédharcot mutatják. A Kis Újság 1946 júliusában leszögezte, hogy a legnagyobb termelő és legerősebb politikai tényező a parasztság, majd azt követelte a koalíció többi pártjától s főként a munkáspártok vezetőitől, hogy alkalmazkodjanak a magyar paraszt lelkületéhez, mert akkor nem fognak tévedni. A városi dolgozók vezetői - olvashatjuk tovább a Kis Újságban - vezessék csak saját társadalmi rétegeiket s ne avatkozzanak a falu ügyeibe.

212 1946 novemberében a Kis Újság Rákosit idézve, aki a munkásságban feszülő elégedetlenségről beszélt a közellátási gondok kapcsán s a bajokért a koalíció polgári elemeit tette felelőssé, leszögezte, hogy a parasztságban is van elégedetlenség, de a kisgazdapárt nem mutogat másokra. A lap felszólította az MKP-t: csak annyi figyelmet fordítson a parasztságra, mint a kisgazdapárt a munkásság jogos igényeire. A kisgazdapárt - olvashatjuk tovább - akkor sem lesz munkásellenes, ha a munkáspártok továbbra is mereven tagadják a parasztság demokratikus politikai igényeinek kielégítését. (A Kis Újság itt egyértelműen a nemzetgyűlési kisgazda többség helyhatósági, községi érvényesítésére utalt.)

213 1947 februárjában Antalffy Gyula lendült támadásba a Kis Újság hasábjain: a háborút követő egyetértés, közös öröm oszladozásáról írt s arról, hogy a parasztság egyre visszahúzódóbb és kedvetlenebb. A kisgazdapárt jobbszárnya, majd centruma 209. Az MKP és az SZDP határozatai 84.-, 98.-, 175. 210. Ld. Nagy Imre már idézett beszédét - SzN 1946. okt. 2. 211. A Kis Újságban 1946. dec. 5-én közölt "radikális" gazdasági program általánosságban mozgott: 10 pontja a spekuláció elleni harcot és erősen progresszív adózást sürgetett ill. az újgazdák megsegítését és 1 vagy 3 éves terv kidolgozását szorgalmazta. A program felhívta a parasztságot: teljesítse beszolgáltatási kötelességét, ne várja meg a kényszert. - KU 1946. dec. 5. 212. Uo. 1946. júl. 16. ("Nagy Ferenc beszéde Baján") 213. Uo. 1946. nov. 14. ("Két beszéd")